Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947
Végül 1881-ben eladták, a vevő, a Szepesi hitelbank és központi takarékpénztár rt., 80 ezer forintot fizetett s ezzel a malomnál mintegy 63 ezer forintnyi vagyonhiány jelentkezett, melyet a tartalékalapból pótoltak.12 A vállalat termelésének fokozatos növekedése 1884-ig zavartalan volt. A nagy malom őrlőképessége a gépi berendezések újbóli átépítésével és korszerűsítésével nőtt, az évi termelés elérte a 141 ezerq-t. Akismalomban ún. vendégőrlés folyt, évente 2838 kg. A megőrölt összmennyiség 1883-hoz viszonyítva 1884-ben 41 322 kg-mal nőtt. A befolyó számla összege több mint 296 ezer Ft volt, s ez az üzemköltség levonása után 86 508 Ft tiszta nyereséget eredményezett, melyből részvényenkint. 50 Ft osztalékot fizettek ki.13 1884. október 13-án a jól működő vállalatot csőddel fenyegető veszteség érte, több napon át tartó tűz pusztította el a malomtelepet.14 Elpusztultak az épületek, a gépek és berendezések, a raktárakban levő gabona és lisztkészlet. A több mint egy hónapig tartó kárbecslési eljárás során 345 634 Ft kárösszeget állapított meg a biztosító. Ebből az összegből 127 ezer forintot ért a berendezés, 125 ezer forintnyi búza és liszt semmisült meg, 70 ezer forint értékű épület és 17 ezer forint értékű gépi berendezés. Az óriási károk ellenére a vállalat vesztesége nem volt nagy, a tűzesetig teljes kapacitással őröltek, az első félévi mérleget 45 ezer forint haszonnal zárták. A biztosító által fizetett kárösszegek elszámolása után a tűz okozta tényleges veszteség 38 832 Ft volt, amit az évi nyereségből és a tartaléktőkéből fedezni lehetett. A vállalat további működése azonban ezzel nem oldódott meg, a malomtelepet újjá kellett építeni, vagy a vállalatot feloszlatni. Az igazgatóság beszámolójában, melyet a rendkívüli közgyűlésnek készítettek, a malom múltjára, a vidék érdekeire hivatkozva kérték, hogy a részvényesek szavazzák meg az újjáépítést. Az érzelmi hatások mellett pénzügyi bizonyítékot is szolgáltattak arra, hogy az építkezés anyagi fedezetét elő lehet teremteni. Az építés hozzávetőleges költségvetése az alábbi tételekből állt: a malom belső berendezése a malomépület, lisztraktár, gépház és kismalom építése a gépalkatrészek átalakítása a malomban a főtengely és a gépházban a gépek alapzata ö sszesen: 167 698 Ft 60 kr. 97 580 Ft 08 kr. 18 615 Ft 10 000 Ft 293 893 Ft 68 kr. Az építési kiadásokra a vállalat vagyonának készpénzben, értékpapírokban, folyószámlakövetelésekben, őrleményben elfekvő része: 284 889 Ft 64 kr. fordítható. A 9004 Ft 04 kr különbözeiét kell a tartaléktőkéből fedezni, amely ezekután is 17 435 Ft 15 kr. marad. Az építkezés tehát nem rendíti meg a vállalat pénzügyi alapjait, tekintve, hogy az alaptőke sértetlen marad, a tartaléktőke is kielégítő összegű. Az építési tervben azonban nem szerepel a termelés megindításához szükséges forgótőke összege, amelyet pótolni kellett. Az igazgatóság beszámolójában javasolta az 1871-ben már bevált kölcsönkötvény- kibocsátást. Elképzelésükben 1000 db 250 Ft-os kötvény szerepelt 10 éves visszafizetési határidővel. A részvényesek a vállalat újjáépítését egyhangúlag megszavazták, az igazgatóság előterjesztésével kapcsolatban viszont volt néhány ellenvetés. Elsősorban számon kérték, hogy a termeléskiesés miért nem volt biztosítva, miért csak a berendezés. A vezérigazgató válaszából kiderült, hogy az a biztosítási fajta, amely a malmok fejlődésének korai szakaszában a merkantilista gazdaságpolitika egyik eszköze volt, megszűnt. A biztosító- társaságok a nehéz gazdasági viszonyok között mesterségesen leállított vagy csökkentett termelés veszteségeit már nem fedezhették és beszüntették ezt a fajta biztosítást. Az 8* 115
