Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947
tisztviselőket alkalmazott. A kereskedelmi igazgató tagja volt a választmánynak és a cégszerű aláírók között is szerepelt. Az 1865-ben jóváhagyott alapszabályt a vállalat története során több ízben módosították, az alaptőke-emelések esetén. A legfontosabb alapszabály-módosítás, amely a társaság céljában és üzletvitelében olyan változásokat eszközölt, hogy lehetővé vált a továbbiakban a nagy kereskedelmi vállalat kiépítése, 1876-ból való.8 A legfontosabb módosítás, hogy a kovamalomkő-gyártás kimarad a társaság céljai közül. Ez az alapszabály vezette be a félrészvény fogalmát, azzal egyidejűleg, hogy az alaptőkét 474 250 Ft-ra emelték. Egy félrészvény tulajdonosa nem kapott szavazati jogot, csak ha legalább két darab fél részvény volt a birtokában. A félrészvények kialakulása a részvényvásárlási előjog következménye volt, az alaptőke-emelés ugyanis 250 Ft-os félrészvényekkel történt. A vállalat igazgatásában is történt alapvető változás: a választmány helyét igazgatóság vette át, amelynek munkáját a tagokból alakított felügyelőbizottság ellenőrizte. A termelés és kereskedelem irányítására vezérigazgatót alkalmaztak, aki a vállalatot egy igazgatósági tag ellenjegyzése mellett képviselte. A fejlődés évtizedeiről Az alapítást követő első évek építkezéséről, gazdasági eredményeiről nem találhatók hiteles adatok, csak az elért eredményeket regisztrálhatjuk. 1864-ben 8 pár kővel indult a termelés, ezt 1866-ban újabb 8 pár kő, magtár és lisztraktár követi. 1872-ben 20 pár kőre építették át a malmot és szárnyvonal is épült a vasúthoz, megfelelő rakodó vágányokkal. 1878-ban az újabb bővítés eredményeként 170 lóerőt képviselő 5 kazánnal és 2 gőzgéppel hajtott 14 pár kő és 16 pár henger őrölt. A vállalkozás eredményességére jellemző, hogy 1871-ben a veszteségek ellensúlyozására 150 ezer forintos részvénykölcsönt bocsátottak ki. A kölcsön visszafizetésére az éves haszontól függően a közgyűlés évenkinti összeget szavazott meg, a visszafizetendő kölcsönkötvények számát pedig kisorsolták. A kölcsön-visszafizetés határideje 1880. december 31. volt. A kölcsönt határidőre visszafizették, és az alapszabálynak a kölcsönre vonatkozó fejezetét is törölték, arra hivatkozva, hogy a kölcsön hangsúlyozása rontja a vállalat hitelképességét.9 1875-ben a vállalat vagyona 920 166 Ft volt, ez azonban nemcsak malomüzemből származott, a társaságnak Tátrafüreden volt fürdő érdekeltsége, mintegy százezer forint értékben, 15 ezer Ft-os évi nyereséggel.10 Jellemző számnak tekinthetjük, hogy ugyanebben az évben a malom tiszta nyeresége csak 10 ezer forintnyi volt. A következő években a termelés fokozása, az újabb beruházások váltakozó üzleti eredményeket jelentettek. 1879-ben már világpiaci sikerekkel is dicsekedhetett a vállalkozás, a berlini malomipari kiállításon ezüstérmet nyertek.11 Ez az 1879-es üzleti év más tekintetben is sikeres volt. Az őrlési technológia fejlesztésére 16 558 Ft-ot fordítottak és felállítottak a nagy malom mellé, annak energiájával működő, 2 köves kisebb malmot, a közönségesebb őrlésekre, 6000 forintos építési költséggel. Ebben az évben készült el a malomtelepet körülhatároló védgát és töltés is, amely az árvízkor kielégítőnek bizonyult. A beruházásokat az tette lehetővé, hogy az év folyamán 103 574 q búzát és gabonát őröltek, amelyből 72 736 Ft tiszta nyereség származott. Az 1875. évi 10 ezer forintos nyereséghez viszonyítva a fejlődés szembetötlő. Az 1879-es év nagy eredménye volt, hogy a vezérigazgató jótállása mellett 100 ezer forintos nyílt hitelt szereztek, ami a vállalat forgótőkéjét növelte, a bevásárlások lebonyolításának elengedhetetlen eszköze volt. Problémákat okozott a vállalatnak a tátrafüredi fürdő, melynek fenntartási költségei növekedtek, a haszna pedig állandósult. 114
