Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947
a malom: alapítás tőke munkás éve (mill.) Zombolyai Hengermalom Rt. 1885 0,20 70 Váci Hengermalom Rt. 1890 0,12 64 A táblázat alapján megállapítható, hogy a századfordulón működő malmok közül hármat alapítottak korábbi időpontban, mint a borsodit; a Pesti Hengermalmot, a Debreceni István Gőzmalmot, és az Iglói Műmalom Részvénytársaságot. Az alaptőke nagyságát tekintve a borsodi malmot öt budapesti malom előzte meg, a legnagyobb malomnak, az Első Budapesti Gőzmalom Rt.-nek hárommillió volt az alaptőkéje a borsodi kétmillióval szemben. A vidéki malmok közül csak a szolnoki Hungária Gőzmalom Rt.-nek volt azonos a részvénytőkéje. 1935-ben — amikor a borsodi malom részvénytőkéje 4,25 millió volt — az Első Budapesti Gőzmalom Rt. 6,5 milliós tőkéjével előzte csak meg, a Hungária Egyesült Gőzmalom Rt. 3,25 milliós, a Luiza Gőzmalom Rt. 2,8 milliós, a Concordia Gőzmalom Rt. 2,0 milliós tőkéjével lemaradt a sorban.2 Az Erzsébet Gőzmalom Rt., a Pesti Victoria Gőzmalom Rt. és a Pesti Hengermalom Rt. 1935-ben már beolvadt az Első Budapesti Gőzmalom Rt.-ba, az azonos nagyságú szolnoki malom pedig a borsodi malommal fuzionált. A Borsod—Miskolci Gőzmalom története a magyarországi malomipar történetének tipikus példája.3 Magyarországon a malomipar játszotta a klasszikus kapitalizmus korában azt a szerepet, amit más országban a textilipar. Az iparág fejlődése a kiegyezés után indult meg, bár malomalapítások már korábban is történtek. Budapesten 5 millió 886 ezer q őrlőképességet, vidéken 2—2,5 millió q őrlőképességet értek el a malmok. A vidéki malmok között a debreceni és a borsodi volt a legnagyobb, 300 és 150 ezer q őrlőképességgel.4 A kiegyezés főként a piaci lehetőségek bővítésével járult hozzá az iparág fejlődéséhez, malomiparunknak piaca volt az egész Monarchia és legtöbb nyugat-európai ország is. A magyar malomipar fejlődését nem gátolták az osztrák tőkések. Számukra a termelési költségeket befolyásoló kenyérár alakulása volt a döntő szempont, és az osztrák malomipar nyersanyag hiányában még fejletlen volt, a feladatot így a magyar malomipar oldotta meg. A magyar nagybirtokos osztálynak is érdeke volt, hogy jó gabonapiac-lehetőség alakuljon ki az országban. így lehetőség volt arra, hogy az állami irányítás protekcionista politikával segítse az iparág fejlődését. A századforduló előtt ennek a politikának volt az eredménye az ún. őrlési forgalom, ez azt jelentette, hogy a malmok vámmentesen hozhattak az országba búzát, ha kötelezték magukat bizonyos mennyiségű liszt kivitelére. Hozzájárult az iparág fejlődéséhez, hogy 1872-ben Wegmann Frigyes feltalálta a porcelánhengerrel működő hengerszéket, amely lehetővé tette a búzaszem egyes részeinek szétválasztását és ezzel tízféle minőségű liszt előállítását. A hengerszéket a magyar gyáripar állította elő, így a malmok a világpiacon szinte versenytárs nélkül maradtak. A magas profit lehetősége megsokszorozta a malmok számát. Az alapítás legtöbb esetben részvénytársasági alapon történt, mivel a feudális maradványok és a félgyarmati viszonyok miatt az egyéni pénztőke nem volt olyan mértékben felhalmozva, hogy a magas technikai szinten felépülő malmokat tőkével el tudja látni. A malomvállalatok létrehozásában első helyen a kereskedők álltak, akiknek a közös vámterületen fellendülő terménykereskedelem lehetővé tette a felhalmozást. Vidéken a kereskedők mellett az alapítók között szerepelnek nagy- és középbirtokosok is. 1873-ig az iparág fejlődésében a budapesti malmok jártak az élen. A magas profit lehetősége olyan termelési versenyt hozott létre, amelyben a vidéki malmok nem tudtak részt venni. 1873 jelentős állomás volt a malomipar történetében. Akirobbant túltermelési válság alatt ez az iparág nyersanyaghiánnyal küzdött, ekkor hozták be Magyarországra az olcsó román búzát. A túltermelési válságot követő hitelválság megállította a budapesti 110
