Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947
malmok fejlődését, a vidéki malmok kaptak nagyobb lehetőséget. A vidéki malmok megerősödésének egyetlen lehetséges útja volt, ha fúziókkal kiküszöbölik az egymás közötti versenyt, hogy a budapesti malmokkal azonosak legyenek az erőviszonyaik. Ennek a folyamatnak a során a Borsod—Miskolci Gőzmalom többszörös egyesülésekkel a vidék legnagyobb malomvállalata lett. A századfordulóra a fejlődés lelassult. A hanyatlás egyik oka, hogy a nagybirtokos osztály fellépett az „őrlési forgalom” ellen, mert saját profitját veszélyeztette az olcsó balkáni búza. Az osztrák burzsoázia is szembefordult a magyar malomiparral, az ekkor kialakulóban levő osztrák malomipar érdekében, összefogásuk eredményeként 1900-ban megszüntették az őrlési forgalmat, ez versenyképtelenné tette a malmokat a világpiacon akkor, amikor a nyugat-európai és főként az amerikai malmok a magyar technológiák alkalmazásával felzárkóztak a magyar malomipar nyomába. A Borsod-miskolci malomnak már 1879-ben nyersanyag-beszerzési problémákkal kellett megküzdenie. 1882-től jelentkezik a tudatos termeléscsökkentés. Kezdetben csak a kihasználás mértékét csökkentették, majd egész hónapokra leállt a malom, elbocsátották a munkásokat. A nehézségek következtében 1887-ben első ízben összeült az országos malomgyűlés és határozatot hoztak a közös termeléscsökkentésekről. A vállalat legfontosabb problémája továbbra is a nyersanyag: a Monarchia külső védvámjai ellenére Magyarországot is elérte az amerikai és az orosz búza, nagy mennyiségű felvásárlásra, előzetes árulekötésekre már nem volt lehetőség, hiszen a búza ára havonta, sőt naponta változott. Érdekes pl. az 1904. évről szóló beszámoló. 1903-ról a jó termés miatt tetemes búzakészlet maradt, majd az orosz—japán háború következtében felszökött a nyerstermény ára, de nem nőtt a lisztkereslet. Ez az állapot átmenetinek bizonyult, mert a termésbecslések jó termést ígértek s ez leszorította a gabona árát. Ezután jött a szárazság, a búza ára természetesen felszökött, majd kiderült, hogy a szárazság nem árt a búzának és ismét alacsony lett az ára. Galíciában egyébként óriási termés volt abban az évben, így a vállalat egyik fő piacát elveszítette. Miután a termeléscsökkenés nem hozta meg a kívánt eredményt, a borsodi malom az 1910-es években a raktárra termelés politikáját folytatta, ami egy-egy konjunkturális időszakban helyrebillentette a vállalat pénzügyi egyensúlyát. A századfordulón a malomiparban megjelenik a finánctőke. A magyarországi fináncoligarchia egyik legjelesebb képviselője, a Deutsch család játszotta a főszerepet a borsodi malom történetében. A család terménykereskedelemmel foglalkozott, részt vett több malom - köztük a borsodi — alapításában, majd a Hazai Bank Rt.-vei kerültek kapcsolatba. így nem tekinthetjük véletlennek, hogy 1896-ban a bank borsodi malomrészvényeket kezdett felvásárolni. A finánctőkések vidéki érdekeltségeinek az eredményeként az állam a vasúti tarifapolitikával sietett a vidéki malmok segítségére a budapesti malmokkal folytatott harcban. Trianon után a magyarországi malomipar hanyatlásnak indult. Ennek egyik oka az volt, hogy a kapacitás 56%-a az ország területén maradt, és ez a mennyiség aránytalanul magas a termőterülethez és a lakossághoz viszonyítva. Korábban a Monarchia szinte önellátásra rendezkedett be, felbomlása után pedig Magyarország gazdasága a külkereskedelemre épült, ez természetesen vámokat jelentett az eddigi vámmentességgel szemben. Az a tény, hogy a külkereskedelem meghatározója lett a gazdasági életnek, egyben azt is jelentette, hogy a világpiaci áringadozások nagymértékben befolyásolták a hazai árakat. Ilyen körülmények között az exporttevékenységhez tőke kellett, az önköltséget jelentősen csökkentő nagy beruházásokra, technikai fejlesztésre. A Borsod-miskolci malom vállalatnak a trianoni béke helyrehozhatatlan veszteséget okozott: a vállalat vagyonának jó része és a nyersanyagpiaca elveszett. A budapesti mal111
