Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)

Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877

1859- ben, az év eseményeinek rövid summázásánál megmarad a párosán rímelő soroknál, a szótagszámot tovább szaporítja tízre, majd tizenkettőre:

„Örül a föld népe, örömmel van tele,

Merít telve van tsűri, kamrája belseje,

Munka szorgalmának bőv jutalmát látja,

Véres verejtéke nem hűlt most híjába.

Örülj hát föld népe, de vigyázó legyél,

Hogy Isten ez áldásával vissza ne élj,

Kit mi illet, oszd ki, abból, így ez útad Meg áldja máskor is istened és urad”.

1860- ban a rímelés és szó tagszám tekintetében merészebbé válik. AABCCB rímelési formát választ, 6 6 7 6 6 7 szótagszámmal versel. Tehát egy csonkított Balassa-strófát alkalmaz, amelyből hiányzik az utolsó három sor, a két egymással rímelő hatszótagú, és egy hétszótagú sor, a DDB tag.

lm erre melegen Ez esztendő felel,

Mely lefolyt már alkonyig,

Mert nem szárazságnak,

Hanem mortsóságnak

Sora közzé tartozik”.

1861- ben nem fogy ki a kísérletezésből, új strófaszerkezetet próbál ki, de ehhez a későbbiek során nem tér vissza. Bizonyára nem tetszett neki az a négysoros, nyolcszótagú forma, amelyben csak a páros sorok rímelnek:

,,A föld mívelő szíve is Úgy örül és úgy érez,

Midőn egy víg pillantást vet A le haladtt múltt évhez,

„Valamint az élet Vagy a szép természet Változás alá esett, Úgy az év forgása Minden mozzanása Érzi ez ítéletet,

És ragyogva látja benne Fáradsága értékét,

Ah mily öröm tölti akkor Kebelének mélységét”.

1862-ben hatsoros szerkezetet választ, melyben a 2. és 4. sor rímel, majd az 5. és 6. sor páros rímű.

„Szokott fordulni a szerentse Mint a kerek s fel és alá,

Amit a józan gondolkodó Ember sokat tapasztald,

Az áldás is majd nem úgy szokott,

Vele egy műtengelyen forog.

Ez év is tanúja ennek,

Merít róla áldás, szerentse Mint ősszel a hervadt levelek Úgy hultt le róla egyszerre,

Áldás nélkül maradit a mező,

Barom nélkül a föld mívelő”.

93