Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)

Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877

1864-ben visszatér a Balassa-strófához: „Óh, száljon már rája Áldásod e nyárra,

Óh könyörülő isten,

Hiszen már keblünkbe Remény, vér erünkbe

Detánn valahára,

Éveink nyarára

Majd tsak áldás kor terül, Ekkor a te néped Vigalomra éled,

Majd hogy egy tsep is nintsen, Szívok örömbe merül”.

1870-ben hatsoros, páros rímű strófában összegezi a porosz—francia háború és a Párizsi Kommün eseményeit:

„Itt öröm, míg másütt véres hartz tusázik,

Mi földünk örömtől, míg más vértől ázik,

Míg kösztünk a béke, eggyet értés honol,

Más helyen vad zsarnok orv keze bitorol.

Süssön is hazánkra, míg észt e nép lakja A béke és egység fényes, ditső napja!”.

1873-ban páros rímű,tízszótagosverssorokkal panaszolja el a kettős csapást: „Mindenki bús határinn e honnak A harangok szomorúan kongnak,

Mindenfele tsak gyászkar énekek Zengik át a boruss természetet.

Szép magyar föld, drága kenyért-termő,

Nem leng rajtad sűrű kalászerdő,

Vagy a mi több, hova lett lakóid,

Kétszáz ezer sírágyon porlódik.

Kétszáz ezer, ah, mi meg ható szó,

Meg döbben rá mindenik halandó,

Hát még az özvegy és árva menyi,

Ki tudná esztt számba is fel venni”.

Balyó József versírói képessége alig haladta meg a falusi rektorokét. De ne felejtsük el, hogy akár prózát írt, akár verset, csupán néhány osztályra menő alapműveltség birtokában vállalkozott erre, szemben a középfokú műveltséggel rendelkező falusi értelmiséggel.

Bárcsak napvilágot láthatnának a Balyó József kéziratához hasonlóan a paraszti és munkás mélykultúra közegében fogant alkotások, mint a magyar nép intelligenciájának, alkotó képességének méltatlanul feledésbe merülő hagyatékai!

*

Balyó József Tapasztalati Gyűjteményének bemutatásával, értékelésével elsősorban a helytörténészt érdeklő kérdések alapján foglalkoztam. Bizonyos, hogy a kézirat számos adalékot tartalmaz az etnográfus, az irodalomtörténész, a nyelvész, a kultúrtörténész számára. Lehetséges tehát a kézirat elemzésénél más alapvető szempontok érvényesítése.

A forrást elemző kutató érdeklődése minden esetben szükségszerűen leszűkül a társadalmi jelenségeknek egy bizonyos körére. Ezeknek a jelenségeknek az összefűzése, hangsúlyozása adott esetben a szubjektivitás látszatát is keltheti.

De bármely társtudománytól indulunk el forráselemző munkánk elvégzésére, némely kérdésben a konklúzióink azonosak lesznek.

94