Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)

Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877

Ha egybevetjük ezeket a részleteket a későbbi tavaszokról szóló feljegyzésekkel, mindjárt szembetűnő, hogy kevés konkrét eseményt közöl és szépírói hajlamának itt enged tágabb teret.

Amikor már túl van a veszélyen, felméri annak súlyát, hozzá mérten ad számot arról. Bár rövid vázlatot akar írni, de igen terjedelmes visszaemlékezéssé duzzad a krónika. Ilyen részleteknél feltétlenül a prédikáció volt hatással dokumentáló szándékára, mert a meakulpázás rendszerint a sors csapásainak elviselésével záródik.

Egyik ilyen fejezet 1863-ban íródott: „Te, ezernyolcszázhatvan harmadiki év, örök emlékezetet hagytál te magad után a föld színén, valameddig tsak e hazába és ennek szentt földén Magyarok laknak, sőt a történet is, mely képedet ábrázolja lapjainkon, mint ha gyászosabb vagy más színletűek volnának a többieknél, mintha minden soraidon egy- egy fájós sóhaj vonulna el, és az olvasó, ha végig futja e sorokat, szívéből ezer meg ezer fájdalom keletkezik, mely a szemekbe annyi könyártt fakaszt, hogy lehetetlenség e soroknak is benne nem fürödni, úszni a reá hulló sűrű tseppck miatt..

De mindez csak expozíció az év eseményeiről. Néhány oldalt venne igénybe, ha minden feljegyzést közölnénk ebből az évből. Az 1863. évi aszály érzékletes leírása, ember és állat pusztulásának megörökítése prózájának legértékesebb részeivé váltak:

„A gazdájától elvertt barmok bolyongtak a kopár és ki aszott pusztákon vagy az áldás nélkül maradt mezőkön, keresve éhségek le tsilapítása véget egy kézzel sodortt száraz szalmakötelt, de nem talált e dús gazdagon termő kanaánba, újra tovább, egy silány górót, ászt sem találva öszve rogyot, és innen felfele szegző szemekkel válla meg szeretet tájától, s adva ki páráját, melyet ő magába életet szívott voltt, ily sok tsudára méltó dolgok történtek ezen rajzoltt évbe, miktől ezután ójja és védje Isten kedves hazánkat mind végig”.

Lássunk még egy eseményt az 1863. évi megpróbáltatások közül, melyet terjedelmesebb formában közlünk. Alkalmas lehet a nyelvi kifejezésmód vizsgálatára is:

„A kúnság egyik nevezetesebb városába valami Nagy tekintetű úriember lévén, melynek számtalan Birkájai voltak, és miután minden mezei élelme megfogyott volna, jelentéstt tesz nála a Pásztor, hogy mit míveljen a juhval, és az N. úr így válaszoltt rá, hogy ott van úgymond egy Tábla Búza, étesd vagy legeltesd le asztt, midőn az is elfogyott, ismét jelentéstt tesz a Pásztor, hogy már abból is kifogytak, tovább mit csináljonak. Ott van, úgymond egy más Tábla Gabona, legeltesd le ászt, feleli a N. úr, midőn abból is kifogytak még egy Tábla Árpa és Kukoritza adadtak a Pásztor hatalmába, de az sem tartott örökké ... N. úr mondá, igazid ki őket nyájastól a határból, ott terülve hagyd ott, és magad jere vissza, ők pedig hadd menjenek a nagy világba, amerre tudnak . . . Mivel a reájuk nyomott billag99 is bizonyítá, következésképpen hírül adák a N. úrnak, hogy birkájai mint talált marhák több időktől tartatnak... méltóztatna felülnevezet birkája értt küldetni, vagy személyesen is jönni, és minket a tsapásért kártalanítani... A válasz így hangzott, Kedves barátim, szeretet ember társaim, Hozzám küldendő leveleket vettem elég köszönettel, amiből igaz felebaráti szeretetek és az egymás iránti tartozó lelkesedése világol és tükröződik ki, továbbá értettem belőle, hogy határokból nevezetes napon valami nagy számú birka nyájat hajtottak be, melyet enyémnek tulajdonítanak lenni, én erre igaz őszinte szívből adott vagy támadtt nyilatkozatom adom az illetőknek, hogy nekem nem sajátom, szabad rendelkezések alá eresztem s botsátom, természetek szerint bánjanak vele (pedig az övé voltt, hanem a szükség miatt voltt vissza nem fogadandó)”.

1874. év nyaráról szólva, lelkesedéssel emlékezik meg a bő áldásról: „Ha valaha koronként méltán énekelte a nép a zsoltárírónak eme szívet élesztő dallamát, ’Vígak e föld lakosai, Mertt megnyíltak ajtajai Az úr bő tárházának . .. ’ úgy talán egyszer egyszer nem illet a nép ajkaira jobban e magasztos ének, mint ez aratás eljöttével, amidőn a sok

91