Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)

Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877

Figyelmet érdemel, hogy ehhez az évhez csatolja a későbbi eseményeket is, beszámolóját a Párizsi Kommünről, holott az később történt: „.. . Ekkor a Franczia nemzet koszt belső foradalom fejlődött ki,97 a köztársasági pártt és más pártt koszt,mely egye- netlenségöket számos költséggel és veszteséggel pótolta az egykori óriás hatalmú nemzet”.

1872-ben futólagos megjegyzést tesz egy természeti tünemény alkalmával az 1848-as magyar forradalomra, amelyet annak idején égi jel kísért.

1874-ben az évi nevezetességek sorában belpolitikai eseményről ad hírt: „A nemzeti vagy országos Pártok ki békülése, melly alatt a voltt bal középet és a Deák-félét értjük, ez évbe történt”.

Naplójának utolsó sorai szintén politikai eseményt örökítenek meg 1877-ben: „Azt is feljegyzem egy úttal, hogy az Orosz és Törökök által folytatott véres harcz is ez évbe folytattatot az oroszok részéről szerentsés sikerrel, a törökökéről pedig szerentsétlennel, mert Plevna és a Sipka szoros, Balkán és több erődítmények bevétele után az oroszok javára békét kötöttek”.98

A prózairó Balyó József

Vajon irodalmi értékű szövegeknek is tekinthetők-e Balyó József feljegyzései, vagy csupán a történeti néprajz profíltálhat anyagából? A dokumentáló szándéka vitathatatlan, de stilisztikailag elérte-e azt a tökélyt, hogy naplójának egyes részeit szemléltetési anyagul használhatnánk fel a kor beszédstílusának bemutatására.

Úgy tűnik, hogy eléggé magára hagyatva formálta meg mondanivalóját, a családon kívül alig volt közönsége irodalmi próbálkozásainak. Magasabb műveltségű tanítómestere nem akadt, aki időközben korrigálta volna munkáját.

Tanulmányozható lenne, hogy például azonos évszakról szólva mennyiben tér el szókincsé ben, hangvételében egy évtized után a korábbi feljegyzésekhez viszonyítva. Hasonlítsuk össze a tavaszról szóló beszámolóinak néhány sorát 1845—1857 között!

1845-ben „A tavasz szépen, kellemesen köszöntő a föld színét, gazdag és kövér esőkkel hízlalá az álmából fölkelti természetet, az ily zsíros harmatok nyomdokán a föld nagy reményei is ketsegteté a föld népét, amely reményből midőn tzélhoz érne, tsak csalódás és repke kép fejlet és álltt elő”.

1852- ben „ ... a tavasz álmából fölserkene, hó köntösét a tavasz lanyha szellő és a nap melengető sugára karjaira adá át, melly által erőt és alkalmat nyertt a föld, hogy a szántó vető magvait meg teremje és a keblébe hintet magot - mondom — meg érlelje, a művésznép is látva a kifejlet tavaszt, a vetést szorgalom és remény szín vonala alatt meg kezdé

1853- ban „A sár és víz apránként kezdé aláb hagyni unalmas mulattatásait, Gergely- heti kellemes időkkel kezde hozzánk közelgeni, mely is egypár hétig viselte ily nyájas tekintetbe magát, mely alkalmas időt a földésznép is meg ragadva, a tavasz vetéstt elkezdte . .

1857-ben, a tavasz leírásánál már szinte tobzódik a jelzős szerkezetekkel: „E tavasz meglehetős vidorsággal költé fel a tél álmában alvó természetet, meglehetős áldás ditsekvő artzkifejezéssel vidámítá meg a szántónép titokban szendergő reményét, melynek áldott szüleménye az lett, hogy a tavasz magvakat alkalmas és remény teljes földbe vethetük, és a már akkor csírájában lévő őszi búza, gabona vetéseket minft egy új életre serkenté és hívá fel, mint egy zöldszín bíborába helyezé és állatá őket áldásos és termékenyítő erejével”.

90