Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877
Végezetül 1877-ben arról ad hírt, hogy „majd tsak nem egy láb76 magas hó esett, a mely folytonosan nem mozdult mártziusig”. Balyó József nem lett volna igazi krónikás, ha a bekövetkezett időjárás feljegyzése mellett nem tett volna említést a paraszti közösségekben megőrzött és hagyományozódó időjárási jóslatokról. Balyó József több alkalommal tesz említést a babonás hiedelmekről, olykor-olykor szólásmondás, az ő szavai szerint „köz példa beszéd” szállóigévé rögzült formáival. 1853-ban jegyzi fel az első időjárással kapcsolatos hiedelmet: „Február havában a fűzfa jobban ki volt berkézve, mint Sz. Györgykor, melynek következménye az lett, hogy meg fordítva értve a magyar példabeszédet, hogy nem gergely hetin, hanem Sz. György hetin is, ha ki ment a sertés a mezőre maga lábán, haza hoztad este saruglyán . .. szekerén”. 1853-ban ezt is írja: „Aztt mondja a köz példa beszéd, hogy minden hosszúnak van egy vége, vagy minden mortsóságot szárazság vált fel”. 1862- ben a széles körben elterjedt nagypénteki esőhöz kapcsolódó hiedelemmel77 magyarázza az időjárás alakulását: „A köznyelv vagy a példa beszéd ászt mondja hogy ha Nagy Pénteken esső esik, az akkori folyó év szárazságnak esztendje lesz. Mostt pedig esett jéggel vegyestt, lássuk hát milyen nyár következett.. .” Valóra is vált a példabeszéd, mivel aszályos nyár köszöntött Gömör megyére. A gazdák nem ragadták meg a vetésre kínálkozó alkalmat, így egy másik jövendölés is beteljesedett ebben az évben: ,Jia korán vettünk, még azon ősszel kaszálni kell”. 1863- ban ismét csak a nagypénteki jóslás foglalkoztatja: „A Nagy Pénteki jóslásról anyi valósultt, hogy jelenleg esső nélküli jó idő voltt, verőfényes, hanem Nagy Szombaton esett egy kevés”. Amidőn 1863-ban a Nyár Folyamáról ír, visszautal a Vízkereszthez tartozó időjárási jóslásra: „Teljesülve látják a köz példa beszédnek ama valóját, hogy ha vízkeresztkor a házak ereszei meg tsordulnak, akkor a marha számára az izéket vagy fogyatékot el rakhadd, Jelenleg tehát meg is tseppent”. Kérdés, honnan táplálkozott Balyó József és társadalmi környezetének hiedelem- világa. Részben a szájhagyományról, részben az írott emlékekből is. Aránylag kevés alkalommal utal feljegyzéseiben a hiedelmekre. Feltételezhető, hogy a Balog-völgyi református vallású települések is kevesebb babonás képzetet őriztek meg, mint hasonló más felekezetű közösségek. Ebben a tekintetben tehát megkopott a hiedelemvilág. Az írott források, főleg a kalendáriumok78 felekezetre való tekintet nélkül terjesztették a hiedelmeket, időjóslásokat még a XIX. sz. derekán is. Ez az ismeretanyag is átszűrődhetett Balyó József gondolatvilágán és módosult formában alkalmazta azokat a hiedelmeket, amelyeket a sajtó közvetített számára. Természeti jelenségek, intő jelek A krónikaíró a paraszti faluközösség kulcsembere. Tájékozódása szükségszerűen messzebbre terjed ki, mint az időjárási viszonyok regisztrálása, a hiedelmek, jóslások bekövetkezésének felmérése. Egy emberöltő alatt történik néhány olyan rendkívüli jelenség a mikrotájon belül, amitől a kor embere képtelen elvonatkoztatni magát. Tudomásul kell vennie, és az adott közösségre jellemző világnézeti szinten számolnia is kell a természeti jelenségek után bekövetkező eseményekkel. De ezek az események már a társadalom életében zajlanak, 84
