Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877
1861-ben „még május havába is lehetet akármenyi hó fermetegelyeket látni, nevezetesen Pünkösd ünnepében61 ... ha a hó megszólalhatot volna, valóságai őis aztt felelte volna, hogy még ő is ritkán látott Pünkösdöt”. 1863- ban Karátsony ünnepére utal, addig a tél „szokása szerintt tartotta magát”. 1864- ben pedig „a tél idejébe áltt be és tartotta is magát egész József napig” 62 1865- ben szintén nevezetes a József nap, amikor „fél lábszárig való hó esett, így ezen hónapba a leg kiválóbb szánka üt voltt”. A tavaszról szólva megemlíti: , fVagy héten63 nem esett esső, hanem az ünnep első napján esett egy kevéss”. 1871-ben az ősz olyan szárazra fordult, hogy a gazdák „a forgatást tsak is Szent Mihály hetén64 kezdhették el”. 1876-ban a „Tél Folyamát” jellemezve ismét ünnepekhez kötötten jelzi az időjárás alakulását: ,,A tél hamar bejött, de túlságos hideg tsak Apró Szentek napján65 volt, és azután se egész Pál napig”.6 6 Ilyen jeles napokhoz vagy hétköznapokhoz viszonyítva adja tudtunkra élményeit, tapasztalatait. A régmúltba igen határozatlanul utal vissza, határozott évszámokat nem használ a korábbi események felidézésénél. A jövőbe szintén csak homályos, bizonytalan távlatot mer kivetíteni. Mint már utaltam rá, 1870-ben nyilatkozik így: „E nyár nevezetes marad ... mindig, míg tsak ezen történelem év könyvem lapjain e sorok olvashatók lesznek”. Az időjárás és a vele kapcsolatos hiedelmek 1845-ben Szent János napjáig szépen mutatkozott a gabonaféle, de „akkor két hétig nagy forróság vette elő, össze főit”. Már az első adatból is kitűnik, hogy a termés szempontjából figyeli a táj embere az időjárás változékonyságát. Általános megjegyzéseket tesz, a hőmérséklet ingadozását, a csapadék mennyiségét csak hozzávetőlegesen jegyzi fel. Ilyen adatok birtokában csupán arról lehet szó, hogy az országosan mért értékekhez hasonlítsuk megjegyzéseit, illetve felméijük a kor emberének a konkrét élményanyagát, szemléletes tudósítását a klimatikai viszonyokról. 1853-ban hasonló volt a tél az 1845. évihez, bár ekkor „az esső és az ebből következő sár oly bőv mértékben uralkodott, hogy a sár és víz miatt egész télen által a malmokba vagy az erdőkre allig tudtunk járni ”.6 7 A nyár vége igen száraznak indult, mert „Nagy boldog asszony napja (aug. 15.) után a föld többé meg nem ázott”, amiatt az őszi vetés csak október hetedikén kezdődhetett el, akkor is száraz talajba. 1857. év ismét csak száraz ősszel köszöntött be, akadályozva a vetést. 1858-ban szokatlanul nagy hideg nehezítette meg a falu életét: „Január és Február hónapjaiban oly száraz fagy ások és oly száraz hidegek jártak ... hogy a kutakból is kifogytak a vizek, a Balogba’6 8 fél öles jegek mutatkoztak, azokhoz a halak is hozzáfagytak,6 9 mivel nem folytt, hanem csak állott, mint a tó, így a nemfolyhatása esetén a csevitzére70 kelletet járni az egész falunak”. Ez utóbbi feljegyzéseknél már kilép a krónikás a termés-időjárás kérdéskörből, és utal a munkásnép téli pihenőjét megnehezítő, az időjárással összefüggő gondokra is. Még ebben az évben következik be a nagy nyári zápor: ,július 28-dik-án Esttvétől virradtig olyan esső szakadás volt, miről még az öregebb emberek is ászt mondták, hogy még olyanra emlékezetek sints, de volt is igazok, mertt reggelre a le égett ólakból dézsába hordtuk ki a vizet”. 1860-ban „A tél óriássá hidegen, olykor olykor havas essőzésekkel vivé keresztül 82
