Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877
Az 1863. év rossz előjelekkel indul. Vízkeresztkor megcseppent az eresz, hosszú tél következett. Az izéknek, nagy becse volt, mert: „meg is ették a marhák még Pünkösdkor is nem hogy az izéket, de még a szalmát is, tsak voltt volna, de sehol semmi sem voltt, a Marháknak a réten kelletet járni, így a kaszát lesem hosztuk függőhelyéről”. Fontos összefüggés fedezhető fel itt is az Alföld és a Felvidék állattartása között. A jószágállomány megmentése érdekében az alföldi gazdaságok a jobb legelőjű és jobb szénaterméssel rendelkező felvidéki megyék gazdaságaiban próbálták kiteleltetni a marhákat. Erről Balyó Józsefnek is tudomása volt: „Ezen időben az alvidékről akár menyi marhát is lehetet felébe teleltetni kapni, csak hogy ez jog erejűvé nem váltt, amenyiben azértt, hogy ott ősszel szép mező lett, és akkor vissza horták a telelni adandó marhát.” 1863-ban ismét olcsó lett a marha: „egy vágott borjút 5, űj forinton is lehetet vásárolni, a nagyobbakat is ehez mérve, egy fél éves csikót 40, vagy 50, ft.-ért”. Mintha a parasztgazdaságban az állattenyésztési kedv alábbhagyott volna 1863 után, mert alig tesz említést a továbbiakban erről. Utolsóként 1876-ban jegyzi meg: „Ősz Folyamán ... a hideg idő korán bejött, mert október havában már hó is esett, de a mi még sokáig nem tartott, hanem a Marháknak tüsténtt be kelletett szorulni az idő kedvezőtlen járása miatt”. Nem szóltam itt a katasztrofális méretű marhavészről, amely rettegésben tartotta Iványi népét is. A természeti csapásokról szóló fejezetben ismertetem ennek lefolyását. Balyó József időszámítási rendszere Bizonyára az évszakok váltakozásának megfelelően osztotta fel az évet Balyó József a tapasztalatainak a csoportosítására. Egy-egy évszakon belül azonban kisebb időegységekre bontja a nagyobb periódust. A munkavégzés menetét a paraszti közösségben kialakult hagyományrendszer szerint tartja számon. Bár majdnem tiszta református volt annak idején Iványi község, a parasztság időszámítási rendszerét a római katolikus ünnepek rendje szabta meg. A jeles napokat nem említi meg naptár szerint, feltételezi, hogy olvasói számára ez könnyen értelmezhető lesz. Ha az esemény nem jeles naphoz kötődik, akkor rendszerint pontos dátumot ír, hónapot és napot. A kéziratos feljegyzésben tucatnyi névnapra, ünnepre hivatkozik. 1845-ben ezt írja: „Az egész tél mátyásig55 hó és fagy ás nélküli volt, mátyás hetén esett le a hó és annak utánna Mártius hó 28-dik _ 29-di^éig nagy hó és kemény hideg uralkodott”. A nyárról szólva a tájékozódási időpont a gabonafélék fejlődésénél június 24-e. így utal erre: „Búza, Zab, Gabona egéssz szentt Jánosnapig mindig szépen mutatkozott”. 1853-ban jelzi, hogy a tavasz: ,gergelyheti56 kellemes időkkel kezde hozzánk közelegni ... de ez így sokáig nem tartván . . . Szent György57 előtt egy héttel is fél lábszárig való hó esett”. Ugyancsak 1853-ban jegyzi fel, nagy nyári esőzés ,JVagy boldog asszony napján58 szűnt meg, és többé a föld meg nem ázott”. 1858-ban tragikus eseményről szól, dátum helyett itt is csak névnapra hivatkozik: ,.Margit estvéjén5 9 ránk rohana a nem várt és véletlen tűz elemek pusztító árja”. Ebben az évben tesz említést arról, hogy a marhákra az idő úgy szolgált, hogy ,/nind Szent napig kint hálhattak”.60 1860-ban a tavaszi vetés annyira kitolódott, hogy még „Sz. György utánra is maradit”. 6 Levéltári Évkönyv II. 81
