Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877
Először tesz említést káposztáról, először jelzi a rekordtermést kukoricából. Elgondolkoztató, hogy milyen megfontolásból ültettek nyolc kát. holdnyi szántót ebből a növényféleségből. 1865- ben a „tavaszi szántás el késet, Április ódik án kezdtük meg”. Száraz nyár után az őszi vetés sem sikerülhetett jobban, és a „készületlen földből osztán a mag sokáig is nem kelhetet ki”. A rossz tavasz ellenére az élet ára igen olcsó volt: „Búza 4,5 o. é. for., Gabona 7,8, vál., Zab 4,5 vál., Kukoricza 5-től 8,ig váltóba”. Az évi termés megközelítette a korábbiakat (242 kereszt búza, 104 kereszt zab). Természetesen feltételezzük azt, hogy a vetésterületen lényegesen nem változtattak. 1866- ban sem bővelkedtek a termésben. Igaz, hogy termett a Balyó-birtokon 306 kereszt búza, de más helyeken a gabonafélék virágjukban megfagytak. 1867- ben „inkább száraz és szűk nyár, mint mortsós vagy bő” volt. 1868. év a bő termés esztendeje. Így foglalja össze a beszámolóját a krónikás: „ . . . a földeken és réteken e nyáron olyan áldás volt, amilyenre még eddig emlékezetőnk sints, mertt a leg műveletlenebb földeken is le dűlve hevertt a kövér búza, a leg silányabb földeken is, a magónkén pedig olyan búján nem volt, de még is a’ se maratt áldás nélkül”. 1870- ben az idejében elvégzett tavaszi vetésből középtermés lett: „95 kereszt, mivel egy darab gabonával voltt elfoglalva”. Nagy élmény megörökítése kissé bőbeszédűbb expozíciót kíván meg. Úgy hangzik a krónikaírói öntudattal megfogalmazott szöveg, mint egy dicshimnusz: „E nyár nevezetes marad előttem és mindig, míg tsak ezen történelem év könyvem lapjain a sorok olvashatók lesznek, mertt észt méltán el mondhatjuk, hogy a búzák nyara volt, kiváltt menyiség tekintetében, mert nekünk volt 386 +reszt”. Iványi örül, a többi községek népe szomorkodik. Volt is oka rá, mert a búza „Dobotzi és Martonfalvi keresztje tsak egy szakajtónyit,38 a Czomporházi pedig vékáját fizetett”. ősszel a nyári örömök elmúlnak, mert „ez tsak a búzák nyara volt”. Kevés volt a krumpli, káposzta, gyenge volt a sarjú. Az eddigi feljegyzések nem szóltak a gazdaság gyümölcsöséről. Egy későbbi adat szerint a községben közel 1000 gyümölcsfát számláltak össze.39 Ha a szerző a gazdaság életére utaló beszámolójában mintegy negyedszázadig nem tesz említést, ez annak a jele, hogy nem játszott szerepet a család életében a gyümölcstermesztés. A szokatlan méretű gyümölcstermést, mint érdekességet említi meg: „Ez is meg jegyzendő, hogy ez őszönn sok gyümölts volt, ahol tsak fája voltt, mertt 100 szem szilvát is lehetet két krajtzáron vásárlani, a mit még eddig úgy szólván nem értem, sőt nem is hallottam”. 1871- ben ismét a takarmánynövények kerülnek a figyelem gyújtópontjába. Érdemes néhány sort kommentálás nélkül idézni az év rövid summájából: „A sarjú, mivel még addig megfakadtt, míg a széna rajta voltt, igen nagy és gazdag termést adott, különösen Zádorházán, a honnan mink is kaptónk hét vagy 8, szekérrel, mivel a Betes Jánosét harmadába kaszáltuk,40 a magónkén is volt vagy 18, szekérrel, Zab nekünk volt 3 félteiken 160, kereszti és 30, kereszt árpa, összesen 190 +-reszt”. Az „Ősz Fordulása” nem a legszerencsésebben történt, mert a , forgatást^1 tsak is Szent Mihály hetén kezdhettük el az esső szűke miatt”. Szól a termesztményekről, de említi, hogy „sok helyeken a víz miatt igen nagy károkat szenyvettek, mert mind a szénát, mind a sarjút beöntötte. Kukoricza, Tök, búrgondi répa42 középterméstt hoztak”. 1872- ben még fokozódik a panasz hangja: „Újra kapva vagy érve nem minden földmívelő meríthetett a búzás kamrájából vagy hombárjából,43 hanem kinek-kinek a piatz0,4 vagy költsön tárakhoz kelletett folyamodni vagy nyúlni.” 78
