Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)

Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877

Ebből az adatból is kitűnik, hogy nem egyöntetű a mezőgazdaságilag művelt területek mértékegységének a használata. A köblös föld szóhasználat után jelenik meg a hold, de természetesen még nyoma sincs a hektárnak, a súlymértékeknél a métermázsának. Itt teszek említést arról, hogy a Gömör megyei falvak termésátlagáról csak 1896. évi adatok álltak rendelkezésemre. Bonyolult átszámítás után juthatunk el a végeredményhez, ha a „tsomó” vékában megadott termésmennyiségét ki akarjuk bogozni a búza és rozs termésátlagának 1896. évi adataiból.31

Mivel 1859-ben termett sarjú, kukorica, burgonya és tök, jogosan állapítja meg Balyó József, hogy 1859. év: „a gazdag Áldású nyarak közé sorolható”.

1860-ban nem sok jóval kecsegtette a természet Iványi község parasztjait. A hideg tél: „a tavasz vetést anyira kivette szokott idejéből, sarkából, hogy annak végleges része még Sz. György utánra is maradtt”.

A Nyár Folyamának a leírásából kiviláglik az örök rettegés a jó termés miatt: „Széna lett bőv mértékben, de az aratás a szüntelen essőzés miatt veszedelemben forgott, mert sok része lábon is majd hogy ki nem keltt. . . г markoknak3 2 az álljai pedig megfe- ketettek, majd hogy rothadásba nem indultak”.

Végül is a búza szalmájára nézve sok volt, de szemre kevés. A zabnak sem fizetett „csomója többet három vékánál. . . Ezen nyár a mortsóság3 3 közzé sorozható”.

Az ősz örvendetesen köszöntött be, mert bő sarjútermés volt, a kukorica is jól fizetett, de a tök és burgonya szűkén volt.

Az általános érvényű megjegyzések után részletes beszámoló következik. Szakáll Eduárd sarjúját „mink kaszáltuk felébe34 Nagy Andrásékal, jutott részünkre belőle öt nyári szekerxt\ ”.3 5 Ekkor következik a termésárak alakulásának a közlése: „A Búza egész télen által 11, vagy 12, forint osztrák értékben, Gabonának 8, vagy 9, Kukoricának 5, vagy 6, a Zabnak 2, Tavasszal pedig 4,5.”

Végezetül az évi leltár: „Ez évben nekünk termett 256 az az kétszáz ötven hat kereszt búza,36 zab 90 kereszt”.

1861. év „Mártius havában a búza igen szépen meg zöldültt”. A nyár középtermésű szénát hozott, bár „hozzá csepp remény sem volt. . . Zab igen jó, nekünk voltt 116, az az száz tizenhat kereszt ... a saijú is igen szépen meg fakat, meg is nőtt”. Az őszi gondokról szól ezután, elmarad a jó tök-, krumpli- és kukoricatermés.

1861. őszén a mezei munka is nehezebbé vált: „Szárazba vetettük az őszit és borzasztó rögesbe, az ily röges földekbe osztán az egerek nagyon megszaporodtak, és a vetéseket nagyon megrongálták, ki válólag ahol egy kitsit ződ voltt”. A termények ára alig tért el a korábbi évben közöltektől.

1862-ben: „Az élet ára újkor drágább voltt mintt őszei, mert őszei volt a Búza 7, 8, újkor pedig 9, 10, o. értékbe”.

1863. évben: „Legnevezetesebb Május is, T. i. Szárazon, Szelesen és hidegen, úgy annyira, hogy az esső miatt a kendermagon sem vethettük el szokott idején”.3 7 Szomorú nyár, mert Balyó József szerint: „Szénát mit sem kaszáltunk, Búza az voltt közép termés, de ezen kívül semmi se, egy szóval a mi tsak teremni szokott, sőt búza is tsak épen ezen a vidéken, máshol egy szálse, kivált az alvidéken majd hogy éhei nem haltak az emberek sok helyeken”.

Hiába várták a jobb jövendőt 1864. évben, a gabonafélék gyéren fizettek: „Búza igen kevés szalmájára is, de kiváltt szemére nézve nem fizetett keresztje vékánál többet, Széna egy Telken tsak két szekérrel, Gabona az is kevéss, Zab hasonlóképen”. Aztán az ősz ad némi kárpótlást: „Sarjú valamivel több mint széna, Káposzta bőv mértékbe, Kukoricza az Túlságos, mertt nekünk 8, köblös földön termett 22, Nyári szekérrel”.

77