Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kamody Miklós: Forró mezőváros postaviszonyai a XIX. században
1853. április 5-től Forró és Vécse közt lovaspostajárat indult, amely Forróról vasárnap, hétfőn, szerdán és pénteken este 9 órakor indult és másnap este negyed nyolckor érkezett Vécsére. Visszaútban Vécséről vasárnap, kedd, csütörtök, péntek hajnalban 2 órakor indult és aznap este nyolc órára érkezett Forróra.22 A Pest—Cegléd—Nyíregyháza—Miskolc—Kassa vasúti vonal 1860-ban történt kiépítése után a postajáratok beosztása lényegesen megváltozott. A Hidasnémeti— Vizsoly—Tally a közti postajárat beszüntetésével Forró-Encsről Abaújszántón át Tállyára új postavonalat rendeztek be. 1789-től 1817-ig a levél díja belföldön fél latonként, a távolságtól függetlenül 12 krajcár volt. 1817-től kezdve távolság szerinti díjazást vezettek be. 1817-ben elrendelték, hogy a levél viteldíját, amelyet eddig a feladó és a címzett felében fizetett, a jövőben az egyik vagy a másik egészben köteles megfizetni. A bélyeg használatának bevezetéséig (1850. június 1.) a bérmentesítést a boríték átlós áthúzásával jelölték. Az ajánlás jelzését és számát kézírással jegyezték fel a levélre. Ugyancsak kézírással kellett feljegyezni a felvevő hivatal nevét a boríték jobb felső sarkába. Ezt, ha a feladó elmulasztotta, a felvevő posta pótolta. A forgalom emelkedésével a feladási hely felírás pótlását már nem bírták, az ötletes postások helynévbélyegzőt készítettek, míg 1817-től hivatalosan is elrendelték a bélyegzők használatát, mely a kezdeti időben téglalap, vagy ovális alakú volt. Forró postamestere 1837-től kezdve ovális alakú helybélyegzőt használt, amit maga állíttatott elő. 1850-től pedig már egykörös keletbélyegző volt használatban, melyben a hónap és nap jelölése cserélhető számokkal történt. Milyen lehetett a forrói postaállomás 1815-ben, mikor az orosz cár egy napra a postaállomás fogadóját igénybe vette. Erre az akkori általános előírásokból következtethetünk, mely szerint: a postának a lehetőséghez képest a helység közepén kell lennie. Ez a kívánalmon túl is megvolt, hiszen Konecsny János postamester szerint is a posta a „város dísze” volt. Az előírás kényelmes bejárót írt elő és kellő hely biztosítását a lovak átfogása számára. A hivatal helyiségét címtáblával jelölték, melyen az ország címere és a posta kürt jelzése volt, „királyi posta” felirattal. A postaház bejáróját csengettyűhúzóval kellett ellátni és éjjel lámpással kellett kivilágítani. Ugyanígy kellett kivilágítani az átfogó helyet is. A hivatali szobában díjszabások, menetrendi tájékoztató és egyéb tudnivalók voltak az utasok számára. Hogyan tájékoztat a postakocsin való utazás feltételeiről a Kassai Kalendárium? 23 „Aki postakocsin akar utazni, legelői is a cs. kir. policáj fő- vagy aligazgatósága (később a járási szolgabiró — 1850-es években Pécely János —) által aláirt úti levéllel kellett magát ellátni, mely nélkül semmi esetre se be nem irattatik, se fel nem jegyeztetik az együtt utazásra. (Megyén belül ilyen igazolásra nem volt szükség.) Aki közönséges gyorsszekéren (delizsánsz) akar utazni, annak elindulása előtt már néhány nappal kell magát beíratni a cs. kir. posta kocsi expedíciójánál (postaállomáson). A már lefizetett utazó pénz semmi esetre többé vissza nem adattatik, s arról szóló bejegyző cédulának csak azon utazásra van ereje, melyre kiadattatott. Minden utas 20 fontnyi bagazsiát vihet magával, de annak csak turbának, vagy egyéb hajlékony, de koránt sem ládának, vagy más valami kemény pakétnak szabad lenni. Azon utasok, akik kocsi belsejében bérlettek helyet, még ezen felül 30 fontnyi bagázsiát vitethetnek magok után minden további fizetés nélkül a brankár szekéren (egyidejűleg indított csomagot szállító mellékkocsi), vagy akár az egész 50 fontot erre tehetik. Ládáknak, vagy egyéb pakétoknak a tulajdonosoknak cimjeleikkel kell ellátva lenniök. A kiszabott nehézséget felülmúló poggyászért külön kell fizetni. A hátulsó s fedetlen helyen utazók csak 20 fontnyi terhet vihetnek magukkal. Mind illendőség, mind hely volta miatt ebeket magával vinni nem szabad. Jó kupaku pipákból, 48
