Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kamody Miklós: Forró mezőváros postaviszonyai a XIX. században
ha valamennyi utas megegyezik, dohányozni lehet. A kocsibeljébeni helyváltoztatást minden utasnak szenvedni kell. Ki azon reggeliben, ebéd és vacsorában, mely mindenütt az utasok számára készen áll, részesülni nem akar, az ebbeli szándékát azon cs. kir. postakocsi fő- vagy alexpediciónál (nagyobb vagy kisebb posta állomáson), hol magát beíratta, bejelentse, különben a kiszabott árért evők közé iktattatik. A reggeli két findzsa kávéból áll fejér kenyérrel. Az ebédet leves, hús mártással, nyergeit főzelék, tésztaétel és sült salátával teszi. Az italokat minden utas külön fizeti. A hálóstációkban (mint Forró is volt) minden utas tisztán bevont ágyat és szobát kap, mely télben füttetik. Az ételek fizetésénél ugyan néha megtörténhetik, hogy azok a kialkudott árt felül haladják, de ezen plusnak 2 pengő krajcárnál feljebb menni nem szabad, mivel az utón levő vendég- fogadósokkal mindig eleve s fertályonként kötnek alkut. Ut közt reggelihez és vacsorához fél óra, ebédhez egy óra, s éji nyugalomhoz hét óra engedtetik. Csak ha szükség kívánja, állapodik meg a gyorsszekér egy vagy más utas kívánságára.” Az utazás rendje, menetrendszerűsége felett a postavezető altiszt (konduktor) őrködött, aki nem volt egyik postamesternek sem alárendelve, hanem a postakocsi főexpedíció felügyelete alá tartozott. Nála volt a menetadatokat feltüntető rovatlap, vagy óralevél, az utas- és málhajegyzék. Ülőhelye a kocsin kívül volt, nem a bakon a postakocsis mellett, hanem a kocsi nyitott részében, a katonai őrkísérő mellett, kinek védelmét az akkori közbiztonság miatt gyakran igényelték. Ha helyét átengedte és átült a bakra, ezért kilométerenként 34 krajcárt kapott kárpótlásul. A forrói posta a szabadságharc idején Konecsny János a forrói postaállomást 1826-ban eladta. Az erről kiállított adásvételi szerződés már feltünteti a postaállomás értékét is. „Adásvételi szerződés, amelyet Forró postaállomás eladásáról és megvételéről kötött egyrészt Johann Feheid von Benselau nyug. alezredes mint vevő, másrészt pedig Johann Koneschny, Forró postaállomás postamestere mint eladó az alábbi feltételek mellett: Forró postaállomás eladója a mai napon Forró postaállomást 4.000 Guldenért (azaz Négyezer Guldenért) eladja Johann Feheid von Benselau nyugalmazott alezredesnek a benne levő postai berendezésekkel együtt a velejáró jogok egyidejű átruházása mellett. Jelen adásvételi szerződést a szerződő felek sajátkezű aláírásukkal hitelesítik. Caschau 1826 november 5-én.” A szerződő feleken kivül két postaigazgatósági személy hitelesítette az ügyletet. A német származású — feltehetően kassai illetőségű — új postamester nyilvánvalóan a postaállomás jövedelméért vette meg elődjétől az állomást. Maga bizonyára nem dolgozott, hanem adminisztrátort tartott. Johann Feheid von Benselaut az 1840-es évek elején Beneschani Scheidl János követte a postamesteri állásban. Ekkor már olyan nagy volt a hivatal forgalma, hogy fia, vagy testvére, Scheidl Adolf adminisztrátorként dolgozott mellette,24 sőt még helyettese is volt Reiter Antal személyében. Nevük után ítélve német származásúak lehettek és a forradalom szele több hasonló tisztviselővel együtt őket is elsöpörte. A postamúzeumban őrzött régi iratok között igen értékes dokumentumokat találtam a forrói postára vonatkozóan, melyek fényt vetnek az 1848-as független magyar kormány működésére és a korabeli postaviszonyokra. 1848 nyarán Forróra a felsőgellérti Farkas Istvánt nevezik ki postamesterré. A szép nyelvezetű minisztériumi rendelet e tárgyban így hangzik: 4 Levéltári Évkönyv II. 49
