Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kamody Miklós: Forró mezőváros postaviszonyai a XIX. században
1798-ban ugyancsak a Liquidatio Resignatis gyűjtőnév alatt: Dominum Alexandrum Szebenyi pro sua patre 35 Rf.18 bejegyzések találhatók. A két utóbbi tétel az éves gazdálkodást kimutató számadás felmentési oldalán szerepel, mint a hivatalt viselők elszámoltatásából származó tétel. Szebenyi Sándor tehát apja jogán bírta a postát és a bérleti díj is ilyen megjelöléssel került betudásra. A budai helytartótanács végül is 1807-ben úgy rendelkezett19, hogy az eddigi bérleményeket (épület és külsőség) Kassa város magisztrátusa jutányos bérleti díjért bocsássa Konecsny postamester rendelkezésére saját jogán (tehát öröklési jogának kizárásával), megélhetésének könnyitésére. így aztán a kedélyek lecsitultak, Konecsny zavartalanul birtokolta a postát, végezte a vele járó tennivalóit. A forrói posta működése A posta működése az abaúji mezővárosnak az ország vérkeringésébe való bekapcsolódását jelentette. Jelentős eseménynek számított a postakocsi bevonulása a városba. Már a falu szélén felharsant a postakocsis kürtje, amiből a postamester tudta, hogy hány lovat kér a mailé menet20 kocsisa, majd befordult a kocsi a stáció mellé és ha nem volt étkezési idő, 5 perc múlva már indult is tovább. Hogy milyen rend szerint járt a posta Forrón a XIX. század első éveiben, arról a korabeli járatrend tanúskodik.21 A Budáról Eger-Miskolc—Kassa irányába közlekedő postakocsi hetenként kétszer érintette Forrót. A Bécsből szerdán éjjel induló posta vasárnap este, a szombaton éjjel induló pedig csütörtökön délután érkezett Forróra, majd ment tovább Kassa felé. Az út Bécsből Forróig 32,5 postatávolság = 520 kilométer volt. Egy postatávolság két német mérföldnyi út — kb. 15—16 kilométernek felelt meg. Térti útban Kassáról, Forrón—Budán át hétfőn és pénteken éjjel induló postakocsi szombaton, illetve szerdán reggel ért Bécsbe. 1817-től közlekedett a posta járati rendjétől eltérően sürgős levéllel külön indított gyorsküldönc (staféta, vagy estafeta), amely egy postatávolságot sik terepen két és egynegyed óra, hegyes vidéken két és háromnegyed óra alatt volt köteles lóháton megtenni. A Pest—Eperjesi gyorskocsi, mint szállítási magánvállalat, 1837-től érintette Forrót. E vállalkozás a postai szállítási szolgálat mellett működött. Forró postaállomás járati összeköttetései idővel bővültek, ahogyan a gazdasági-politikai helyzet azt megkívánta. A Pest—Miskolc—Forró—Kassa és vissza közlekedő személyszállító kocsiposta 1790-től hetenként kétszer, 1853-tól hetenként négyszer érintette Forrót. Pestről vasárnap, hétfőn, szerdán és pénteken este 7-kor indult. A Pest—Miskolc—Forró—Kassa és vissza levélszállító lovasposta 1830-tól hetenként ötször, 1843-tól naponta indult és érkezett. A Forró—Tállya—Sátoraljaújhely és vissza személyszállító kocsiposta 179o-től e hetenként kétszer, 1857-től pedig naponta közlekedett. A Tokaj—Tállya—Forró és vissza lovasposta heti 4 alkalommal közlekedett. Jelentős fejlődést hozott 1840-től az új gyorskocsi, a delizsánsz, mely már gyakrabban és gyorsabban közlekedett. A fekete—sárgára festett (svarcgelb) és négy erős ló által vont delizsánsz belsejében fedél alatt már 9 fő részére volt ülőhely. Ezen kivül két személy részére fedetlen hely is volt, amiért csak fél viteldíjat fizettek az utasok. A rendes viteldíj Buda és Forró között 14,5 postatávolságra 9 Rf. volt, ezen kívül a postakocsisnak mérföldenként másfél krajcár ostorpénz is járt. 47
