Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kamody Miklós: Forró mezőváros postaviszonyai a XIX. században
4-én a posta Tartományi Hivatalához fordult sérelmének orvoslásáért, illetve a posta- állomás megszerzéséért. Ékes latin nyelvű beadványa fényt vet a korabeli postaviszonyokra, valamint a helyi körülményekre is: ,A Császári-Királyi Posta Tisztelt Tartományi Hivatalának!13 A forrói posta- állomást vezetve kérem a vétkesek elmarasztalását és sérelmem kegyes orvoslását. Megvonták tőlem azt a járandóságot, amelyet a kegyes rendelkezések a postaállomás alapítása óta meghatároztak és amelyet a postaállomás vezetői, Szebenyi Ferenc és utána az ő fia, Sándor, 18 éver át zavartalanul megkaptak. Amikor pedig én vettem át a hivatal vezetését, a postaállomásról kiutasítottak és bizonyos Schultz nevű orvost állították oda anélkül, hogy én valami hibát követtem volna el. Úgy éreztem, hogy igazságtalanság történt velem és meggyaláztak. Ezért Kassa szabad királyi város jeles tanácsához, mint a királyi tekintélyt képviselő urasághoz fordultam a legszerényebb formában. De itt jogos kérelmemet elutasították; a mások által elvett kérdéses földterületet nem adták meg. Válaszukat eredetiben mellékelem, hogy a Császári-Királyi Posta Tartományi Hivatala alaposabban megvizsgálhassa az ügyet. Egyrészt: a kegyes emlékű III. Károly császár-király és a legmagasabb trón eddigi utódja kegyesen úgy rendelkezett, hogy ahol postahivatal van, ott a földesur, illetve a helység ura köteles a helységben és a helység határában levő földterület megadásával biztosítani a postamester megélhetését. Másrészt: ha a szabad város azoknak a királyoknak sajátja, akik az említett rendelkezéseket kiadták, sehogy sem tudom megérteni, hogy e város jeles tanácsa, mint e rendelkezés végrehajtója, hogyan intézkedhet a rendelkezésekkel ellentétesen, hogyan semmizhet ki a járandóság megtagadásával és hogyan részesíthet hátrányban azokkal a falusiakkal szemben, akiknek köztudomás szerint a járandóságon felül még úrbéri földeket és réteket ad, amikor a postahivatal a város dísze és nagy elhaladásának tényezője. A fentiek és a józan megfontolás alapján, mely szerint a postamester a mostani ínséges időkben a határban levő járandóság nélkül a csekély fizetésből nem tud megélni, szükségszerűen és kényszerűségből folyamodom a Császári-Királyi Posta Tisztelt Hivatalához. Az itteni postahivatal vezetőinek régi jogait figyelembevéve, szíveskedjenek közbenjárni értem, szegény emberért őfelségénél, mint ennek a földbirtoknak igazi uránál, hogy az uraság egyetértésével az évi járandóságomat megkaphassam. Egybekben maradok teljes engedelmességben ugyanazon Posta Tisztelt Tartományi Hivatal vezetőjének legalázatosabb szolgája Konecsny János császári-királyi postamester.”14 A kérelem alapján a tartományi hivatal érdeklődött az előző postamesternél, Szebenyi Sándornál, aki nyilatkozatba adta, hogy apja a postához tartozó, Forró és Garadna községekben fekvő külsőségeket a postaállomás megnyitásakor, 17 évvel azelőtt Kassa város magisztrátusától évi bérért használatba kapta. A bért pontosan fizették is és ugyanilyen feltételek mellett használta ő is és adta át utódának is. Konecsny kérelmének elkeseredett hangját megértjük, ha a korabeli postai viszonyokat elemezzük. Abban az időben a postamester jövedelmét jórészben a személyszállításból eredő bevétel képezte. Több ló, fogat és egyéb jármű tartása költséges volt, s ha saját földbirtokkal nem rendelkezett, a szállítási jövedelemből e költségeket szűkösen tudta fedezni. Ezért létkérdés volt a természetbeni juttatás folyamatos biztosítása. Szebenyi Sándor nyilatkozatának helytállóságát igazolják a forrói uradalom számadáskönyvi bejegyzései is. A különböző bérleményekért beszedett összegek előjegyzése gyakran szerepel a számadáskönyvekben: 1798-ban ... a prato Domino Posta Magistro pro usu cesso 3 Rf. 1 5 Ugyanezen tétel a napi bevételek között így szerepel: 1798 die 30 8°r ab usu prati per Dominum Posta Magistrum 3 Rf.16 Ezenkívül 1795-ben Liquidatio Resignatis gyűjtőtétel alatt: Apud Dominum Alexandrum Szebenyi 35 Rf.17 46
