Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kamody Miklós: Forró mezőváros postaviszonyai a XIX. században
magyarországi postáéval. A Postamúzeum irattárában őrzött, Forró postára vonatkozó dokumentumok azonban közelebbi tájékoztatást nyújtanak ezen mezővárosi kis posta működéséről, általában a korabeli postaviszonyokról. A posta, kettős tevékenységének megfelelően, II. József, majd II. Lipót idején kettős irányítás, ellenőrzés és elszámoltatás alatt állt. Mint levélpostai forgalmat ellátó postahivatal, a budai magyar helytartótanács irányítása alatt, Kassa-kerületi Postaprefektusához (postaigazgatóság) tartozott. Mint kocsiposta szolgálatot ellátó (személy- szállító) postaállomást a bécsi Kocsiposta Főigazgatóság — a budai főexpedíció útján — irányította. Bár mindkét szolgálati ág ez időben az állam kizárólagos joga alá tartozott, utasfuvarozást királyi engedéllyel más is végezhetett. Jelentős engedménynek számított, hogy 1791-től kezdve már nem nemes származású egyén is betölthetett minden tisztséget az akkori közhivatalokban: harmincad-, só- és postahivatalokban. A forrói, postaállomással egyesített postahivatalt, amennyiben a helytartótanácsi rendelkezést betartották, a Vilmányból áthelyezett segédpostamester, Szebenyi Ferenc nyitotta meg, akit 1794-ben fia, Szebenyi Sándor követett 1806-ig. Szebenyiék a postát örökjog nélkül kapták meg, melynél fogva a postamesterséget másnak (családtagnak, vagy idegennek, ha a kívánt feltételekkel rendelkezik) átadhatta, de örökösödési jog nélkül. A postahivatal és állomás fenntartásához, az akkori rendelkezések és szokás szerint, a helyi földesuraság, Forró esetében a kassai magisztrátus, a postamester számára szántóföldet, a postalovak tartására pedig legelőt és kaszálót biztosított.11 A postamester díjazása a levélpostai küldemények (levelek portódíjából rá eső rész, hivatalos és privát „estafétákból” postaállomásonként járó díj), az utasszállításból származó viteldíj, az ún. hajtópénz, az előfogati és kocsi bérlés díjából állt. A postahivatal és állomás a magisztrátus álttl rendelkezésre bocsátott épületben működött, feltehetően a község közepén álló emeletes épületben, vagy azzal szomszédos épületben (istálló, fészer stb.) A postaállomás legtöbb esetben — az akkori viszonyoknak megfelelően — vendég- fogadóval egészült ki, ahol az utasok ellátást, éjszakára szállást kaptak. Az utasok élelem- és szállásellátását rendelkezések egyöntetűen szabályozták. Az egykori postaállomás és fogadó épületrészben azóta is vendégfogadás céljait szolgálja. A földszintjén üzemelő szövetkezeti Kakas Csárda boltíves mennyezetével, hangulatos kiképzésével híven őrzi a postakocsi korszak múltját. Arról is nevezetes ez az épület, hogy 1815-ben I. Sándor orosz cár Kassáról jövet, (ahol a Csáky-Dessewffy kastélyban szállt meg) útban a bécsi kongresszusra, kíséretével itt is megszállt egy napra, feltehetően az emelet vendégszobáinak legszebbikében. Ma ezen épületrészben a Hernád- menti Vegyesipari Szövetkezet irodái vannak. Bonyodalmak az utódlás körül Szebenyi Sándor postamester 1806-ban Kassára költözött, a hivatalt kincstári értéken Konecsny Jánosnak adta el. Konecsny János az uradalom régi tisztviselője, alkalmazottja volt, a garadnai birtokrész „cirkulátora” és ilyen minőségben az uradalom számadáskönyve szerint 1798-ban évi bérként 33. Rf. 20 krajcár járandóságban részesült.12 Konecsny János postamester vétel útján csupán a postahivatal működtetésére szerzett jogot, a postaállomást valami oknál fogva egy Schultz nevezetű orvosnak adták. Konecsny az eljárás ellen erélyesen tiltakozott és a szolgálati út betartásával 1807. május 45
