Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kamody Miklós: Forró mezőváros postaviszonyai a XIX. században
járandóságok kifizetése: papnak, kántornak, tisztviselőknek, kocsisoknak, állatápolóknak stb. A számadáskönyvön kívül az 1777-1798. és 1823-1832. években külön pénztárnaplót is vezettek a napi be- és kifizetésekről.3 Az egész éves gazdálkodásról vezetett számadáskönyvet a jószágigazgató (provisor loci) —4 a gazdasági év végén Kassára vitte. Itt a magisztrátus számvevősége a számadást felülvizsgálta. A revizor az oldalszámra való utalással az egyes — főleg kiadási — tételekhez megjegyzést fűzött, magyarázatot kért, amire a jószágigazgató indoklást volt köteles adni. A kifogásolt tételek elfogadása után került az uradalom gazdálkodása a revizor ajánlása alapján a tanácsülés elé elfogadás céljából. Az 1799. évi gazdasági elszámolást a revízió csak 1800. szeptember 15-én terjesztette a tanácsülés elé, ahol elfogadást nyert.5 A gazdálkodás irányításának céljából a XVIII. században Forró község közepén emeletes igazgatási-gazdasági épületet emeltek, ahol a mindenkori jószágigazgató lakott.6 Ez az épület szállásul is szolgált a tanács ügyeiben eljárók számára. Az uradalomhoz tartozó Garadna községben a kassai út mentén szintén épült egy többszobás intézői lakás, azonban ez már csak földszintes volt és szerényebb kivitelű. A számadáskönyvek bejegyzései fényt vetnek a forrói posta kassai magisztrátushoz, mint földesúrhoz való viszonyára, kapcsolatára. A postahivatal és postaállomás megnyitása Forró mezőváros a XVIII. sz. utolsó évtizedéig nem volt az országos postahálózatba bekapcsolva annak ellenére, hogy a Buda felé vezető út Szikszón át sánccal, töltésekkel, hidakkal el volt látva és postajáratok céljára alkalmas lett volna. Kassa városa és a többi hivatalos szervek, járások, hivatalos levelezésüket Tokaj postáján, vagy saját lovasküldöncükkel továbbították. A postaállomás létesítését a szomszédos Borsod vármegye alispánja, Vizeki Talián András segítette elő legjobban, mikor 1764-ben a Buda—Miskolc—Kassa postavonal létesítését szorgalmazta a bécsi udvari főpostaigazgatóságnál. A javaslata érdemi hozzászólásra a helytartótanács magyar és erdélyi postaügyekkel foglalkozó, Budán székelő felügyelőjéhez, Kosa Zakariáshoz került, aki a javaslatot Borsod megyéhez küldte újabb jelentés megtételére.7 A posta ügye 16 év után került újra napirendre, amikor 1784-ben Metz Antal Gáspár kassai postaprefektus kedvezően foglalt állást az ügyben, de még az 1786-ban kiadott Kassai Kalendárium szerint is a régi útvonalon, Miskolc és Forró kikerülésével: Buda, Kerepes, Hatvan, Gyöngyös, Eger, Keresztes, Ónod, Szerencs, Tokaj, Vilmány, Szinna, Kassa útvonalon közlekedett a postajárat. Végre 1790-ben megszületett a helytartótanácsi rendelet, amely megállapította a Buda—Kassa közti postajárat új útját:8 „A kassai postajárat Szikszón, a halmaji sáncon keresztül Tállyának irányítva összeköttetést kap a tokaji postaállomással; a vizsolyi postaállomáson át Tokajt érintve egyenes postaút vezet Kassára. Egyben a kassai prefektus utján intézkedik a helytartó- tanács, hogy a mezőkeresztesi veredáriust9 Tardra, az ónodit, vagyis a Miskolcon állomásozót Harsányra, a szerencsit Szikszóra, a vilmányit Forróra, a szinnait Hidasnémetibe helyezze át azzal, hogy az említett áthelyezések nyomban foganatositandók, mert az új járati rend 1790. szeptember 1-től életbe lép.” Az új járat állomásai: Buda, Bag, Hatvan, Gyöngyös, Kápolna, Eger, Mezőkövesd, Harsány, Miskolc, Szikszó, innen elágazott a járat Forró, Hidasnémeti, Kassa, illetve továbbhaladt Tállya, Liszka, Sátoraljaújhely, Velejte felé.10 A forrói posta működése a Habsburg elnyomás alatt megegyezett a többi 44
