Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
A megye kisközségi munkástanácsai között nem találkoztunk olyannal, amelyet a község lakossága saját kezdeményezésre hozott volna létre, nem találkoztunk olyanokkal, amelyek nem a megyei és járási székhelyen létrejött testületek tükröződései, hanem a falun, a parasztságon belül lejátszódó politikai folyamatok termékei lettek volna.14 7 A nagyközségek, járási székhelyek politikai eseményei jelentős mértékben különböztek a kisközségekben lezajlott eseményektől. Az utóbbiakban ugyanis igen gyenge volt az a hivatalnoki-alkalmazotti csoport, amely a járási székhelyeken az ellenforradalmi események szellemi irányítója és a végrehajtott politikai fordulat haszonélvezője volt. A kisközségekben ezért a parasztság körében lejátszódott politikai folyamatok tükröződtek a munkástanácsok zömének tevékenységében. A külső kezdeményezésre létrehozott kisközségi munkástanácsok döntő többségének tevékenysége meglehetősen szűk keretek között mozgott. Többek között ez is bizonyítja, hogy az ellenforradalmi események a parasztság zömének passzivitása mellett zajlottak le. A borsodi falvakban lejátszódott politikai folyamatok elemzésekor fel kell hívnunk a figyelmet arra a törésre, amely október 30. után bekövetkezett. A törés nagyon világosan megragadható abban a tényben, hogy a kisközségekben lejátszódott politikai események fejlődési tendenciája eltért a nagypolitika fejlődési tendenciájától. Míg ugyanis az utóbbi relatíve balról indult és viharos gyorsasággal fejlődött jobboldali irányba, addig a parasztlakta területeken, a parasztság körében nem mutatható ki ez a tendencia. Október 30. utána parasztság végezte dolgát, saz ellenforradalom nem tudta semmiféle komolyabb akcióba beleheccelni, különösen pedig olyan akcióba nem, amely tömegeket kívánt volna A parasztság politikai állásfoglalását véleményünk szerint két momentum határozta meg. Egyik a politika iránti történelmi gyökerekkel rendelkező bizalmatlanság volt. A szikszói járásban érezhetjük ezt talán a legvilágosabban, ahol a volt koalíciós pártok szervezésénél a parasztok felvetették, hogy „nem szervezkednek, nem akarnak úgy járni, mint a kommunisták. Úgy vélik, hogyha a múlt rendszer 25 évig, az azután következő csak 12 évig tartott, akkor ez sem tarthat 1—2 évnél tovább, és akkor újabb rendszer jön.”148 A másik — döntő — tényező a kis- és középbirtokos parasztság osztályérdekeiben gyökeredzett. E meghatározó jelentőségű paraszti rétegeknek ugyanis nem a szocialista rendszerrel, hanem annak agrárpolitikai gyakorlatával, és az ezen agrárpolitikát hivatalból megvalósító személyekkel voltak ellentétei. Általánosan követelték a beszolgáltatás mérséklését vagy eltörlését, a kötelező biztosítás, a vetéskényszer, a zsírdézsma eltörlését, követelték az adó mérséklését, elutasították a termelőszövetkezetek erőszakos szervezését, a kényszertagosításokat stb. Október 26—30. között sok községből eltávolították azokat a tanácsi vezetőket, akik a hibás agrárpolitika végrehajtásából, nem pedig elsősorban személyi hibáikból fakadóan szembekerültek a lakossággal, pontosabban a parasztság egyes csoportjaival. Október 30-án a kötelező beszolgáltatás eltörlésével a parasztság alapvető gazdasági követelése teljesült, s nagyon jól felfogott-érzékelt osztályérdekeikből adódóan többet nem is akartak; október 30. után az ellenforradalom nem tudott semmi olyant ígérni a birtokos parasztságnak, ami egybeesett volna gazdasági és politikai érdekeivel. A parasztság ezért — mivel október 30. után biztosítottnak látta birtokos paraszti létét — elutasította a politikai és ezzel összefüggésben a gazdasági restaurációnak még a gondolatát is.149 A birtokos parasztság tehát alapvetően kispolgári pozícióból, kistulajdonosi gazdasági érdekei alapján utasította el a restaurációt. Ez pedig az adott helyzetben a szocializmus melletti passzív elkötelezettséget és nem ritkán aktív kiállást eredményezett. Hasonló keretek között mozgott a termelőszövetkezeti parasztság politikai magatartása is. A termelőszövetkezetek és a termelőszövetkezeti tagok ezekben a napokban meglehetősen nehéz helyzetbe kerültek, mivel sok helyütt - főként a birtokos parasztság, 252
