Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
részben pedig a kulákok — kezdték visszakövetelni betagosított, vagy állami tartalékföldként a termelőszövetkezetek tulajdonába került földjeiket. A megyében azonban e periódusban legfeljebb ha szórványos jelenségként találkozhattunk a termelőszövetkezetek feloszlásával. A bizonytalan és mindinkább aggasztóvá váló helyzetben a termelőszövetkezeti tagság azon rétegei sem mozdultak, amelyeket csak nagyon laza szálak fűztek a közös gazdálkodáshoz, sőt nem egy helyen védték a termelőszövetkezetet. Karcsán például a helyi jobboldalnak sikerült tsz-ellenes hangulatot szítania. Felgyújtották a Dózsa Termelőszövetkezet egyik szalmakazlát, fenyegették a kommunistákat, szövetkezeti tagokat, sőt a község parasztjainak egy csoportjából sikerült felvonulást is toborozni ellenük. A termelőszövetkezet tagjai azonban meghiúsították a közös gazdaság szétverésére irányuló akciót, majd kommunisták és pártonkívüliek vadászfegyverekkel felszerelt őrséget létesítettek, amely eredményesen megvédte a közös vagyont.150 *** Az ellenforradalom második szakaszában tehát kialakult a polgári restauráció egész megyét átfogó intézményrendszere, amely intézményrendszer alkotóelemeit az üzemi és a területi munkástanácsok jelentették. Politikai karakterüket tekintve e munkástanácsok két csoportra oszthatók. Az első csoportot a revizionista vezetés alatt álló harmadik Megyei Munkástanács, valamint annak bázisai, az üzemi munkástanácsok képezték. A második csoportba az egyéb területi munkástanácsok sorolhatók. E kategórián belül további két csoportot különböztethetünk meg. Az első alcsoportot a nagyközségijárási munkástanácsok alkották, amelyek szórványos kivételektől eltekintve, a polgári restauráció különböző árnyalatainak nyílt hirdetői és gyakorlati megvalósítói, a legszélsőségesebben antikommunista reakciós testületek voltak. A területi munkástanácsok másik alcsoportját a birtokos paraszti háttérrel rendelkező kisközségi munkástanácsok képezték. E testületeknek — az egyes munkástanácsok által képviselt politikai árnyalattól függetlenül — közös vonásuk volt, hogy gyakorlatilag kivétel nélkül a proletárdiktatúra helyi gazdasági és államhatalmi szervei helyett létrejött polgári jellegű intézmények voltak. Közös vonásuk, hogy nevükön kívül nem volt sok közük a munkássághoz, a dolgozó osztályokhoz; a Horthy-rendszer hivatalnoki karának politikai karaktere, valamint a fel- szabadulás után kialakult új értelmiségi-alkalmazotti rétegek második vonalának pozícióéhsége volt az, mely politikai arculatukat és antikommunizmusuk valós gyökereit meghatározta. JEGYZETEK A jegyzetekben használt rövidítések: MB = MIB = MPB Arch. = MPB = MPVV = MTVB = NME = PI Arch.= A B.-A.-Z. megyei Bíróság irattára az MSZMP B.-A.-Z. megyei Ideiglenes Intézó'bizottsága az MSZMP B.-A.-Z. megyei Bizottságának Archívuma az MSZMP B.-A.-Z. megyei Bizottsága az MSZMP B.-A.-Z. megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága a B.-A.-Z. megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Nehézipari Műszaki Egyetem az MSZMP Párttörténeti Intézetének Archívuma [1] Legfelsőbb Bíróság TNB 36/1958/5. (2] MPB Arch. Gyűjtemény. Grósz-, illetve Deme-interjú. 253
