Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
A kérdéssel kapcsolatban két tényezőt látszik szükségesnek hangsúlyozni. A párt és a tömegek kapcsolatainak meglazulása a gyakorlatban nem valamiféle elvi absztrakcióként jelentkezett, hanem úgy is, hogy egyes gazdasági vezetők személy szerint is elszakadtak a tömegektől, emberileg és morálisan is szembekerültek az általuk vezetett kollektívákkal. A másik figyelemre méltó tényező, hogy a vállalati munkamegosztásnak voltak olyan posztjai (normás, munkaügyis, személyzeti vezető stb.), amelyeken a rendelkezések végrehajtása, vagy a rendelkezések végrehajtásának szorgalmazása eleve szembeállította az e területen dolgozókat az üzemi munkáskollektívák egyes csoportjaival. Az október 28—november 4. közötti időszakban bekövetkezett leváltások abszolút többségénél azonban a korábban elkövetett — sok tekintetben a párt hibás politikájának megvalósítása miatt elkövetett — hibák csupán ürügyként szolgáltak a kommunista vezetők leváltásához. A leváltások politikai tartalmát nem is elsősorban az a körülmény szabta meg, hogy kommunista vezetőket váltottak le — hiszen alig volt olyan vezető Borsodban, aki ne lett volna MDP-tag —, hanem, hogy a leváltások túlnyomó többsége munkásvezetők ellen irányult, s szerves részét képezte a munkásosztály hatalomból való kiszorításának. A vállalatok felső és középszintű vezetőinek leváltása általános jelenség volt Borsodban az ellenforradalom második szakaszában. E leváltások túlnyomó többségét azonban nem az üzemi munkástanácsok, mint testületek kezdeményezték, hanem a revizionisták által vezetett nagyüzemi munkástanácsok jobbszárnya és az egyes üzemrészek munkástanácsaiban megtalálható hasonló jellegű csoportok — zömmel valóságos, vagy eltúlzott munkahelyi konfliktusokból kiindulva — a munkahelyi vezetők ellen uszították a munkáskollektívák erre kapható részét. A nagyüzemi munkástanácsok felelőssége elsősorban abban jelölhető meg, hogy nagyon is készségesen engedtek a „dolgozók kívánságának”. A leváltások gyakorlati realizálásának formáját nagyban befolyásolta, hogy az üzemi munkástanácsok nem voltak politikailag egységes szervezetek. A munkástanácsokban kitapintható a jobbszárny jelenléte, a nagy- és nagyobb üzemek munkástanácsainak vezetése azonban kivétel nélkül a revizionisták kezében volt. A munkástanácsi jobbszárny egyértelműen és fizikailag is le akart számolni a kommunistákkal, s e törekvésükhöz bázisként használták fel az üzemi munkáskollektívák egyes, vezetőellenes demagógiával könnyen aktivizálható csoportjait. A nagyüzemi munkástanácsok vezetésének revizionista gyakorlata azonban bizonyos mérséklő szerepet játszott, legalábbis a kommunistákkal szemben alkalmazott terrort illetőleg. E revizionista gyakorlatnak ugyanis szerves része volt a „kompromittált vezetők” eltávolítása — hozzá kell tennünk, hogy a kompromittált jelzőt teljesen parttalan fogalomként kezelték —, része volt a munkásság politikai hatalmának többnyire fel nem ismert feladása, de nem volt része a kommunistákkal szemben alkalmazott fizikai terror.118 Mindez azonban nem változtatott a munkásvezetők leváltásának politikai tartalmán. E leváltások minden revizionista korlátozás ellenére a munkásosztály politikai hatalmának felszámolására irányuló széles skálájú törekvések immanens részei voltak. Az üzemi munkástanácsoknál kitapintható revizionista befolyás nem érvényesült a területi, főként a járási munkástanácsoknál. E testületek általában minden köntörfalazás, revizionista illúziókeltés nélkül nagyon szisztematikusan törekedtek a megszerzett, már polgári jellegű politikai hatalom konszolidálására és katonai biztosítására. Az edelényi járási munkástanács október 31-i, községi munkástanácsokhoz intézett körlevelében megállapította: „Magyarországon a politikai hatalmat a szabadságharcosok mögé tömörült felszabadult magyar nép vette kezébe. Ennek megfelelően át kell alakítani a politikai életet a tiszta demokrácia elveinek megfelelően. Az MDP egyeduralkodó helyzete 1956. október 23-án megszűnt, a szabadságharc folyamán a diktatórikus Kormány és Párt, annak államigazgatási szerveinek ellenőrzése és irányítása céljából a magyar nép 247
