Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
A területi munkástanácsok nemzetőrségei rendszeresen átvizsgálták az MDP párt- és pártbizottság helyiségeit. November 1-én jelentette a Kazincbarcika üzemi munkástanács katonai tanácsa — miután a helyi rendőrséget a Megyei Munkástanács instrukciói alapján leigazolták —, hogy „A pártbizottságot október 30-án szúrópróbaszerűen átkutattuk.”101 Október 30-án Miskolcról érkezett fegyveres nemzetőrök Kummer Károly embereinek közreműködésével letartóztatták a sátoraljaújhelyi járási pártbizottság apparátusának munkatársait. A városi munkástanács néhány tagja a hír hallatán megjelent a pártbizottságon és megakadályozta a pártmunkások elhurcolását, a fegyveres csoport azonban az épületet lezárta és lepecsételte.102 Az edelényi munkástanács utasítására a járási kiegészítő parancsnokság szintén megkezdte a fegyverek összegyűjtését. Ennek során elkobozták a pártmunkások önvédelmi fegyvereit. Október 30-án hat államvédelmi tisztet állítottak elő a munkástanácsra leigazolás céljából. Az éjszaka folyamán a járási börtönben őrizték és másnap bocsátották szabadon őket, engedélyezve, hogy fizikai munkát vállaljanak. Ezt követően — egy feljelentés nyomán — házkutatást tartottak két pártfunkcionárius lakásán, majd magukhoz véve a járási pártbizottság kulcsait, átkutatták és lepecsételték az épületet. A községi pártszervezet helyiségének átvizsgálására másnap került sor.103 Az ózdi nagyüzemi munkástanács nemzetőrsége több pártfunkcionárius és gazdasági vezető lakásán rendezett házkutatást fegyverek után. Néhányukat — arra hivatkozva, hogy életük veszélyben forog — a főhadiszállásként használt légoltalmi pince fogdává átalakított helyiségeiben napokon keresztül fogva tartottak. November 1-én a helyi államvédelmi tiszteket állították elő — éjszaka — a parancsnokságra, kihallgatták őket a testület munkájáról, s elbocsátásuk előtt nyilatkozatot írattak alá velük, hogy alávetik magukat a munkástanács rendelkezéseinek és támogatják azt.104 Október 30. után tehát az üzemi és területi munkástanácsok megyeszerte lepecsételték az MDP helyiségeit, a nemzetőrségek pedig megkezdték a kommunisták önvédelmi, sőt vadászfegyvereinek összegyűjtését is. Mindennapossá vált a pártfunkcionáriusok, gazdasági vezetők zaklatása, a lakásaikon tartott házkutatás, a kommunisták — gyakorta éjszaka történő — fegyveres előállítása. Úgy tűnt, ez a folyamat Borsod vidéki területein előbbre tartott, mint a megyeszékhelyen. Október 30. után a megye területének túlnyomó részén a kommunista mozgalom, szervezkedés rendőri üggyé vált. Mindez azt jelentette, hogy bár formálisan a revizionista harmadik Megyei Munkástanács irányította a megyét, az ellenforradalom politikai gyakorlata már meghaladta a revizionizmus kereteit, azt jelentette, hogy a jobbra nyitott polgári demokratikus rendszer, amelynek kialakítása november 30-át követően nagy lendülettel folyt Borsodban, születése pillanatától magában foglalta a fehérterror brutális, vagy finomabb elemeit. Az üzemi és a területi munkástanácsok Október 29. után folytatódott az üzemi és területi munkástanácsok egész megyét átfogó rendszerének kiépülése. Valamennyi üzemben, intézményben, a városokban és községekben ezek a szervek ragadták kezükbe a hatalmat. A megyében levő üzemi munkástanácsokat tevékenységük hatóköre alapján három csoportba oszthatjuk. Az első csoportot a diósgyőri nagyüzemek munkástanácsai alkották, amelyek a harmadik Megyei Munkástanács uralomra juttatásával és e munkástanácsban levő megbízottjaik révén közvetlen és közvetett befolyást gyakoroltak a megye politikai életének egészére. A második csoportba az Ózdi Kohászati Üzemek és a Borsodi 16 243
