Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
Törekvések az ellenforradalmi terror intézményesítésére; a Defenzív csoport tevékenysége A mind határozottabb körvonalakat öltő polgári restaurációnak szerves részét képezték a kommunisták ellen elkövetett különféle terrorakciók. A történelmi tapasztalatok meglehetős egyértelműséggel igazolják, hogy a forradalmi mozgalmak vereségét mindig fehérterror követi. Ezért az október 26—27-i miskolci és az október 29-i ózdi események az ellenforradalmi fordulat törvényszerű velejárói voltak. Az ellenforradalom polgári apologetái és a revizionisták is ügy igyekeztek e jelenségeket feltüntetni, mintha azok a „tiszta forradalomhoz” odacsapódott ellenséges — vagy a revizionisták szerint restaurá- ciós — erők tevékenységének következményei, a fő összefüggések szempontjából filozófiai értelemben vett véletlenek lettek volna, sőt Borsodban ezek a csoportok még politikai hasznot is igyekeztek húzni a terrorcselekményekből: a rend helyreállításának jelszavával léptek fel, s elítélték — inkább burkoltan, mint nyíltan — a lincseléseket. E kérdésben pedig a lakosság abszolút többségének teljes egyetértésére támaszkodhattak. A lincseléseket követően pedig nem is volt különösebben feltűnő, hogy az új rend már a polgári demokrácia rendje, nem pedig a szocializmusé, nem volt különösebben feltűnő, hogy a rend helyreállításának jelszavával a polgári demokráciát csempészték vissza a közéletbe. Ebben az összefüggésben kívánjuk nagyon erőteljesen hangsúlyozni azt a kapcsolatot, mely Borsodban a terrorakciók és a polgári fordulat között fennállt. A terrorakciók tették szabaddá a polgári szervek-intézmények számára az utat, a terrorakciók zúzták szét a proletárdiktatúra helyi hatalmi szerveit, s az így keletkezett „hatalmi vákuumba” nyomultak be a különféle nem szocialista politikai irányzatok. Az ellenforradalmi intézményrendszer kiépülésével és berendezkedésével egyidejűleg a politikai funkciójukat betöltött terrorgyilkosságok megszűntek a megyében, „helyreállt a rend”. A valóságban azonban mindössze annyi történt, hogy az utcai lincseléseket felváltotta az intézményesített antikommunista terror törvényesítése, a kommunisták utcai lincselését tömeges leváltásuk és a bírósági úton történő felelősségrevonás előkészítése. A második Megyei Munkástanács által létrehozott Lövei-csoport — mint az előzőekben érintettük — a kiforratlan politikai helyzet miatt álcázta tulajdonképpeni céljait. Mint okbóber 29-én kiderült, okkal, mert a harmadik Megyei Munkástanács hatalomra kerülése lényegesen módosította a szervezet működésének politikai feltételeit. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy az új munkástanács a Löveiék által kidolgozott Defenzív csoport koncepciójával nem érthetett egyet. A megváltozott politikai feltételekre reagálva Löveiék az eredeti ürüggyel, a megyei tanács épülete belső rendjének biztosítására hivatott testületként, legálisan folytatták a szervezést. Október. 29-én Lövei és B. László, aki a harmadik Megyei Munkástanácsban is megtartotta titkári tisztségét, befejezte a személyi állomány toborzását és 30-án sor került a testület hivatalos alakuló ülésére. Lövei ezen a napon érintkezésbe lépett a Megyei Munkástanács elnökével, s kitöltetlen állapotban megyei munkástanács-tagsági igazolványokat kért tőle. Az elnök aláírásával és a munkás- tanács pecsétjével ellátott igazolványokat Lövei megkapta79 és kiosztotta csoportjának tagjai között. Az alakuló ülésen egyébként részt vett a munkástanács elnöke is, aki beszédében a testület rendfenntartó jellegét és feladatait hangsúlyozta.80 A harmadik Megyei Munkástanács tehát belső karhatalom néven, a megyei tanács épülete belső rendjének biztosítására áldását adta a Lövei-csoport tevékenységére és helyet biztosított neki az egyik elnökhelyettesi szobában.81 238
