Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
de formálisan is néhány tucat levitézlett hivatalnok meg politikus handabandázásának színterévé vált volna a választógyűlés, és a nagyüzemi munkástanácsok ellenére létrehozott Nemzeti Bizottság nyilvánvalóan teljesen akcióképtelen lett volna. Az elnök először úgy kísérelte meg elhárítani az ülés szétrobbantását, hogy név szerint javasolta a pártok jelöltjeinek megvitatását. A DIMÁVAG küldöttje szót emelt ez ellen, „mert a névsorban nincsenek benne a nehézipari dolgozók. Javasolja, hogy napolják el a tárgyalást. Aki itt pártoskodásról beszél, az hazaáruló!” Az elnök ezt követően a megyei munkástanács egyetértésére hivatkozott és javasolta, hogy a jelenlevőkből alakítsanak 10 tagú jelölő bizottságot. Ez ellen az LKM delegációja tiltakozott, mondván, hogy „az LKM-küldöttek nem kaptak felhatalmazást jelölő bizottság alakítására”. Végül is T. Dezsőnek sikerült letörnie az üzemi munkástanácsok lázadását azzal, hogy Miskolcnak nincs államhatalmi szerve, a megyei munkástanács intézkedik Miskolcon is, így a Nemzeti Bizottság megalakítását nem lehet tovább halasztani.65 Nagy nehezen sikerült elfogadtatnia a jelölő bizottság megalakításának gondolatát, de még mindig nyitva maradt a kérdés, hogy kiket választanak meg. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy az üzemi munkástanácsok delegációi a pártok jelöltjeire nem fognak szavazni, márpedig az ülésen 116 munkástanács képviseltette magát — a nagyobb üzemekből több fős létszámú delegációval —, amit azt jelentette, hogy a küldöttek jóval több mint 50 százaléka közülük került ki. Az ülés elnöksége a fenyegető kudarc elhárítására olyan fogáshoz folyamodott, amely csak a nagy közigazgatási-politikai rutinnal rendelkező „közéleti rókák” agyában foganhatott meg, s amely egyben jellemezte azt a sorsot is, amely ebben a mechanizmusban a munkástanácsokra és általában a munkásokra várt: a pártok jelöltjeit tartalmazó listákról levágták a pártok neveit és ajelölő bizottság elnöke a pártok jelöltjeit pártjaik megnevezése nélkül fogadtatta el ajelölő bizottsággal.66 A jelölő bizottság elnöke — feltehetőleg érzékelve, hogy a jelöltek szociális összetétele nem fogja kiváltani az üzemi munkástanácsok delegációinak lelkesedését, ajelöltek előterjesztésekor külön is hangsúlyozta: „Sok barátunk úgy képzelte, hogy minden vállalatnak lesz ebben a bizottságban úgynevezett érdekképviselője. Az érdekképviselet már megvan, mert ott vannak az üzemekben a munkástanácsok. Most minden szerv alulról felfelé épül fel, éppen ezért minél több józan emberre van szükség ... így kell nézni a jelölést.”67 A jelölőgyűlés ezt követően 55 rendes és 15 póttagból álló Nemzeti Bizottságot választott. A választás alapját a volt koalíciós pártok által előterjesztett javaslat képezte. A jelölő bizottság elnökének előzetes mentegetődzésére alapos szükség volt. A megválasztott 69 nemzeti bizottsági tagból és póttagból ugyanis 51 értelmiségi, alkalmazott, egyetemi hallgató, 9 a munkás és 9 egyéb, illetőleg meghatározhatatlan foglalkozású volt.68 Az üzemi munkástanácsok ellenállásával szemben az ülés vezetőinek sikerült keresztülvinniük, hogy a pártközi értekezleten elfogadott listán szereplő személyek — gyakorlatilag a pártok képviselői — bekerüljenek a Nemzeti Bizottságba. Tagjai lettek MDP- tagok és megválasztottak nem kevés jó szándékú, vagy nem rossz szándékú embert is. A pártok listáihoz ragaszkodó és az azt keresztül erőszakoló személyek között voltak olyanok, akik abban a hitben cselekedtek, hogy a Hazafias Népfront célkitűzéseiért harcolnak. Ez formailag így is volt. Október 30. után azonban a Hazafias Népfront jellege változott meg: már nem a szocialista rendszerért tenni akaró, kommunisták vezette demokratikus erőket tömörítette, hanem — amennyiben funkcionált és az események nem rajta kívül játszódtak le — egy kommunistákat is magába foglaló polgári demokratikus pártkoalícióvá fejlődött vissza, mely koalícióban nem a Kommunista Párt volt a vezetőerő, hanem a még ott levő kommunisták voltak a megtűrt személyek. 233
