Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
egyértelműen ellenforradalmi, egy antikommunista polgári restauráció politikai szervezete volt, még akkor is, ha október 30. és november 2. között nem jutottak túl a pártszervezés nagyon tág kereteinek kialakításán. Mindezek következtében a volt koalíciós pártok újjáalakítását nem tekinthetjük a hatalom megragadása előtti koalíció szimpla újjáélesztésének, mint ahogyan nem tekinthetjük az 1948-as viszonyok egyszerű reprodukciójának sem az ellenforradalom ezen napjait, mert a kommunista erők az így létrejött koalícióban dezorganizáltságuk miatt teljesen defenzívában voltak. 58 Az MDP feloszlott, helyiségeit sorra pecsételték le a különféle munkástanácsok, ugyanakkor sorra alakultak az SZDP-, KGP-szervezetek az előzőekben ismertetett politikai platformon. (A szociáldemokraták terjedelmes nyilatkozata alatt az Észak-Magyarország november 2-i száma hétsoros hírt közöt: „Kádár bejelentette, hogy a pártot átszervezik és ezentúl Szocialista Munkáspárt lesz a neve. A párt célja a népi demokratikus államok közötti barátság ápolása és a múltban elért vívmányok népszerűsítése. A vezetőség összetétele ismeretlen.” November 2-án tehát az MSZMP megalakulásának már csak hét sor — és micsoda lekezelő stílusban megfogalmazott hét sor — jutott a helyi lapban.) Az október 30. után kialakult politikai helyzet — nemcsak november 2-i kormány összetételében, hanem a helyi politikai gyakorlatban is tükröződött ez — nem az 1945—48. közötti, hanem egy kommunisták nélküli, antikommunista polgári pártkoalíció minden valószínűség szerint átmeneti hatalomra kerülésének lehetőségeit hordozta magában. Borsodban az adott sajátos színezetet a helyzetnek, hogy október 30. és november 2. között szervezetlenségük és a munkásság abszolút politikai túlsúlya miatt a volt koalíciós pártok nem jelentettek effektiv politikai erőt, inkább potenciális tényezőként jöttek számításba; mindent összevetve, a polgári pártok nem azért jelentettek reális restaurációs veszélyt, mert erősek voltak, hanem mert a forradalmi erők voltak gyengék, dezorganizál- tak.59 A koalíciós pártok megalakításában rejlő restaurációs veszély a miskolci Nemzeti Bizottság megalakulásának körülményeiben és tevékenységében ismerhető fel a legtisztábban. Az október 30-i pártközi értekezleten, amelyen a volt koalíciós pártok megalakított intézőbizottságai már pártjaik képviseletében vettek részt, elhatározták, hogy a miskolci munkástanácsot, amelynek választógyűlését október 31-re összehívták, miskolci Nemzeti Bizottság néven, koalíciós alapon fogják újjászervezni. A tanácskozáson, amely a Népfront miskolci bizottságának égisze alatt folyt, az MDP városi bizottságának titkára képviselte az MKP-t. (Október 30-án rövid ideig így hívták a kommunista pártot Miskolcon.) A városi pártbizottság titkára az adott helyzetben igyekezett maximálisan védelmezi a kommunista pozíciókat,60 de mindössze annyit sikerült elérnie, hogy a kommunisták sem kaptak kevesebb mandátumot, mint a többi párt. A pártközi megállapodás értelmében az MKP, az SZDP és az FKGP 10—10, a Nemzeti Parasztpárt és a Diákparlament pedig 5—5 mandátumot kapott volna.61 Október 30-án tehát egy olyan új elem jelent meg a politikai életben, amellyel a megyei munkástanács vezetői október 29-én, amikor engedélyezték a miskolci munkás- tanács újjászervezését, nem számolhattak: megalakultak a volt koalíciós pártok és helyet követeltek maguknak a közéletben.62 Október 31-én délelőtt 10 órakor a miskolci tanács nagytermében összegyűlt a Nemzeti Bizottságot megválasztó gyűlés. Az eredeti terveknek megfelelően az ülés résztvevőinek többségét a munkástanácsok delegátusai tették ki: 116 munkástanács képviseltette magát. A 243 résztvevő között azonban a megváltozott helyzetnek megfelelően, már jelen voltak a koalíciós pártok küldöttségei is. Az ülés vezetésével T. Dezsőt bízták meg, aki nem túl szélsőséges beszédében ismertette a Nemzeti Bizottság megalakítására és 231
