Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kovács Ernő: Szentsimon község fejlődése a szocializmus alapjainak lerakása idején, 1950-1962
1951-ben hozták létre az első időszakos jellegű napközi otthonos óvodát a nyári munkák idejére. Megjelölt céljában elsősorban a szociális jelleg domborodott ki, az oktatás-nevelés másodlagos volt. Ezzel kívánták segíteni azokat a szülőket, akik a termelő- szövetkezet nyári mezőgazdasági munkájában részt vettek.132 1952-ben már április 1-vel akarták beindítani a napközi otthont, amelyben 50 gyermek részére biztosították a helyet, és a pénzügyi feltételeket.133 Megvalósítására azonban csak 1953. január 1-vel került sor a megyei tanács határozata alapján. Addig átmeneti jelleggel csupán a nyári időszakban működött.134 Ettől az időtől kezdve a 60-as évek közepéig a napközi otthonos óvoda féléves időtartammal üzemelt a nyári munka idején, a másik félévben félnapos óvodaként funkcionált. Céljaiban még mindig elsődlegesen a gyermekmegőrző jelleg dominált, azonban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a nevelőmunka. A gyermeklétszám változó, nyáron magasabb, télen alacsonyabb a beírt óvodások száma. Például 1955 áprilisában 35, 1956 februárjában 25 gyermek járt óvodába. 135 1960-ban a termelőszövetkezet megerősítése a legfontosabb cél, ezért, hogy a szülők aktívan bekapcsolódhassanak a nyári munkába, a községi tanács elhatározta, hogy a folyamatosan működő napközi otthon mellett létrehoz a nyári időszakra egy időszakos napközit, amelyre 20 szülő jelentette be igényét.136 Nagy gond volt azonban az óvoda épületének állapota: régi, szűkös, a gyermekek számára egészségtelen helyiségek. Újból és újból felmerült az űj óvoda építésének szükségessége, amely azonban még sokáig váratott magára.13 7 A közművelődés, a kulturális munka hullámzó képet mutat. A kultúrotthon a régi Olvasókör helyiségében üzemelt, amely már nem felelt meg a fokozott követelményeknek. 1952-ben a földművesszövetkezet épületében működő mozihelyiséget átalakították és alkalmassá tették a kultúrotthon céljaira.138 A felújított kultúrotthonban lehetővé vált a színjátszó és tánccsoport működése, valamint itt tartották a „Szabad föld — téli esték” tanfolyam foglalkozásait, amelyeket egybekötöttek állattenyésztési tanfolyammal. A fellendülő kulturális munka eredményei hamarosan mutatkoztak: a színjátszó és tánccsoport eredményesen szerepelt a Borsodnádasdon megrendezett járási ver13 9 senyen. 1953 áprilisától a kultúrotthon-igazgatót függetlenítették.140 Azt várták ettől, hogy a kulturális munka fellendül. A függetlenítés indokolatlannak, az elvárások illuzórikusnak bizonyultak. Igaz ugyan, hogy néhány szakkört létrehoztak (fotó, mg-i, asztali- tenisz, sakk), ez azonban még a tartalmi munkán lényegében nem változtatott. Erre hamarosan rájöttek, és a függetlenített státust megszüntették.14 1 1957-től újból fellendült a kulturális munka. A színjátszó és táncszakkör mellett megszerveztek egy népi zenekart, amelyhez nagy segítséget adott a járási kultúrotthon, hangszerek biztosításával. A zenekar sikerrel szerepelt augusztus 20-án.142 Ebben az időszakban nagy erőfeszítéseket tettek a fiatalok aktívabb bekapcsolására a kultúrotthon munkájába, amelynek kibontakozását időnként személyi ellentétek nehezítették.14 3 A 60-as évek elején az Ózdi Kohászati Üzemek ad jelentős segítséget a kultúrotthon munkájához. Ez összefüggött a tsz-szel kötött patronálási szerződéssel is. Ezek kapcsán különösen az ismeretterjesztő előadások hoztak új színfoltot a kulturális életbe. Az ismeretterjesztő előadások látogatottsága örvendetesen javult, egy-egy alkalommal 80—90 fő is megjelent.144 Újszerűségével jelentős csoportot vonzott a tv-klub,145 amelyet gyakran és erőltetetten egybekapcsoltak az ismeretterjesztő előadásokkal. 1962 őszétől évenként akarták megrendezni az „Ezüstkalászos gazda” tanfolyamokat. Szervezése már az első évben nagy nehézségekbe ütközött. Újszerűséget próbáltak a tanfolyam tematikájába vinni, nevezetesen, hogy a tanfolyamot szakmai oklevél megszerzésével kötik össze, és a tanfolyam végén vizsga letételével szakmunkássá nyilvánítják 14 Levéltári Évkönyv II. 209
