Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kovács Ernő: Szentsimon község fejlődése a szocializmus alapjainak lerakása idején, 1950-1962
Megnevezés Férfi Nő Együtt %-ban 20 év alatt: — 2 2 1,5 20—40 év közötti: 8 25 33 25,3 41—60 év között: 28 29 57 43,9 60 év fölött: 20 18 38 29,3 Együtt: 56 74 130 100,0 Ez a meglehetősen rossz kormegoszlás kedvezőtlenül éreztette hatását az induló közös gazdaság tevékenységére, amely a későbbiek folyamán fokozottan jelentkezett. Még rosszabb a helyzet, ha csak a férfiak számát vizsgáljuk. Már összességében is kevesebben vannak, mint a nők, a kor szerinti megoszlás pedig kimondottan negatív, mert 35,7%-uk 60 éven felüli. Lényegében a vezetőség az induláskor ezzel az objektív körülménnyel számolhatott, így kezdhette meg a tervező munkát. 1960. március 30-án tartották az első vezetőségi ülést, amikor is elkészítették az 1960. évi termelési tervet, megalakították a brigádokat, kijelölték a brigádvezetőket. Az irányító apparátus a következőképpen állt össze: tsz- elnök, 1 főmezőgazdász, 1 könyvelő, 1 raktáros, 2 növénytermesztési brigádvezető, 1 álattenyésztési brigádvezető. Általános iskolánál magasabb iskolai végzettséggel csupán a mezőgazdász és a könyvelő rendelkezett. A termelési terv részeként készült el az építési és a gépvásárlási terv. Ezek szerint közel 20 ezer Ft értékben tervezték egyszerűbb gépek vásárlását, amelyhez kb. 15 000,— Ft hitelt kaptak az államtól, a 240 ezer Ft-os építési tervhez pedig 207 500,— Ft-ot. A terv és a hitel közötti különbséget a tsz-nek saját hozzájárulásából kellett biztosítani. A gépvásárlási tervben a legjelentősebbnek tekinthető a 14 soros vetőgép, a szénagyűjtő lógereblye és a kézi permetezőgépek. Az építési tervben szerepelt egy 50 férőhelyes istálló, 1 kút és egy 400 férőhelyes juhhodály. Ezek eléggé mértéktartó, reális, megvalósítható előirányzatok, amelyek csak az induláskor legszükségesebb feladatok megoldását tették lehetővé. A termelőszövetkezet megalakulása után fokozottan és sokoldalúan érvényre jutott a lenini szövetkezeti politika harmadik — az állami támogatás — elve. Az egész társadalom megmozdult a termelőszövetkezetek megsegítésére. Sokoldalú politikai, gazdasági és szakmai segítséget adtak az induló közös gazdaságoknak. A Haladás Tsz is megalakulásától kezdve érezte ezt a segítséget. Az Ózdi Kohászati Üzemek Gépkarbantartó Gyárrészlege volt a legelső jelentkező. Már 1960 áprilisában felvették a kapcsolatot a tsz vezetőségével, és patronálási szerződést kötöttek veiük. Ahogy a szerződésben megfogalmazták, a cél: „a mezőgazdasági termelőszövetkezet virágzó árutermelő nagyüzemi mezőgazdasággá fejlődjön, a tsz-parasztság és a munkásosztály, egész dolgozó népünk javára”. A patronálási szerződés indítéka: A munkás-paraszt szövetség erősítésének gondolata, a szocializmus építése, az életszínvonal emelése, a nép anyagi és kulturális igényeinek kielégítésére való törekvés. Megtárgyalták a szerződést az üzem dolgozói és a termelőszövetkezet egész tagsága, így közös munkával megfogalmazták a kölcsönös vállalások egész sorát. Nézzünk néhányat a vállalások közül! A gyárrészleg vállalta, hogy a politikai oktatáshoz előadót biztosít a termelőszövetkezetnek, segíti a számviteli munka megszervezését, kiskönyvtárat létesít a tsz-ben, ismeretterjesztő előadást tart a tagságnak az üzem munkájáról, terveiről, egy brigádja társadalmi munkában segíti az istálló építését, gépjavítást végez a tsz részére. A termelőszövetkezet: augusztus 20-ra meghívja az üzem dolgozóit munkás-paraszt találkozóra, zöldséget és állati terméket szállít az üzembe 10%-os árengedménnyel, az üzemi dolgozók részére sertésvágáshoz szalmát biztosít. Bár a vállalások kölcsönösek voltak, de súlyukat, mérté197
