Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Beránné Nemes Éva: Adatok a felszabadulás és a demokratikus átalakulás kezdeteinek történetéhez Miskolcon és Borsodban
Rácz Gábor, volt kisgazdapárti pótképviselő. A képviselőcsoport összetétele megfelelt a bizottságban elhatározott arányoknak, ám annak következtében, hogy a szakszervezetek nevében jelölt két képviselő, az értelmiségiek nevében jelölt képviselő és akétMOKAN- küldött egyúttal a Kommunista Párt tagja volt, Nógrádi Sándoréval együtt a mandátumok fele a Kommunista Párté lett.61 Diósgyőr külön hat képviselőt küldhetett az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, így a Diósgyőri Vasgyárból további négy munkás kapott mandátumot: Oszip István, Poprádi Pál, Kerner Antal és Dancza Lajos, az értelmiség képviseletében dr. Záhorszky Gyula jogász, valamint a központi előkészítő bizottság ajánlatára megválasztott kommunista író, Gergely Sándor. E hat képviselő közül négy kommunista, egy szociáldemokrata és egy pártonkívüli.6 2 A miskolci és diósgyőri képviselőjelölés jelentőségét a forradalom fejlődése szempontjából elsősorban az adja, hogy a helyi mozgalom bekapcsolódott az országos jellegű mozgalom áramkörébe. Több miskolci képviselő csatlakozott a központi előkészítő bizottsághoz, s más vidékeken, például Heves megyében Pödör László és Petrássy Miklós segített a népgyűlés összehívásában és a Nemzeti Bizottság megválasztásának előkészítésében.63 Eközben, majd különösen az Ideiglenes Nemzetgyűlésben folytatott munka révén új ismeretekre és tapasztalatokra tettek szert. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés első üléséről szóló tudósításokból kitűnik, hogy a miskolci és a diósgyőri képviselők megjelenése nagy érdeklődést váltott ki. Reájuk irányította a figyelmet az ellenállási mozgalom és a vasgyári események híre, az a tény, hogy jelentős iparvidéket képviseltek, valamint az egyes képviselők személyisége.64 Figyelmet keltett Tóth Béla aktivitása, a kemény kötésű, politikailag művelt vasgyári munkások csoportja és harcostársaik köre: egy rokonszenves fiatal franciatanár, egy tekintélyes orvos alezredes és egy fiatal képviselőnő, akinek részvételét külön érdekessé tette az, hogy rajta kívül mindössze még egy képviselőnő volt a Nemzetgyűlésben. A miskolci és diósgyőri képviselőcsoport iránt az Ideiglenes Nemzetgyűlésben megnyilvánuló fokozott figyelem egyik tanúsága, hogy a kormánynyilatkozat vitájában közülük került ki az egyik szónok. A tanácskozásokra rendkívül rövid idő állott rendelkezésre, s a Nemzetgyűlésnek igen nagy horderejű kérdésekben kellett döntenie, nyilvánvaló, hogy a szónoklatra csak az előkészítő bizottság felkérése alapján kerülhetett sor. A szónok Oszip István vasgyári munkás lett, előadása méltán keltett figyelmet. Az újjáépítés és felemelkedés programjához való csatlakozásának komoly hitelt adott mind személyisége, mind pedig az, akiket képviselt. Tetszést váltott ki, amit a vasgyári antifasiszta harcról és munkásmozgalomról előadott, s különösen helyeselték, hogy ipari munkás létére a falusi szegénység gondjairól is szólt. Nem vitt kész beszédet, a rögtönzésbe becsúszott értelmiségellenes hangvétel, ami ellentétben állott az általa is elfogadásra ajánlott kormánynyilatkozat szellemével, a Kommunista Párt politikájával s ezekkel együtt természetesen a képviselőcsoport több tagjának a felfogásával. Helyesbítésre azonban nem nyílt alkalom, csupán egy közbeszólást jegyeztek fel a naplóban: „Ez nem áll!”, majd Oszip István válasza: „Voltak becsületes mérnökök is”, végül erre a megjegyzésre több helyről helyeslés hallatszott, majd viharos taps és éljenzés közben befejeződött a beszéd. A Nemzetgyűlés emelkedett hangulata, amely az új államiság születését kísérte, feledtette azt a néhány kellemetlen percet, amelyet a szónoklat politikailag elhibázott része okozott.65 A másik említésre érdemes mozzanat az a váratlan megtiszteltetés, amely a miskolci képviselőcsoportot azáltal érte, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés első elnöke, Zsedényi Béla az ő soraikból került ki. E megtiszteltetés értékét azonban némiképpen csökkenti, hogy a személyi kiválasztás nemcsak váratlan volt, hanem véletlennek is tekinthető. Ezen a ponton ugyanis hiba csúszott az előkészítő bizottság munkájába. Révész Imre, debreceni 182