Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Beránné Nemes Éva: Adatok a felszabadulás és a demokratikus átalakulás kezdeteinek történetéhez Miskolcon és Borsodban
útra terelni az eljárást, s polgármesteri engedélyt kértek és kaptak a műhely ideiglenes használatára.4 2 A miskolci MÓKÁN tevékenységének áttekintése után megállapíthatjuk, hogy karhatalmi alakulat volt, a Kommunista Párt irányítása alatt állott, vezetői és tagjai között nagy számban voltak kommunisták, de az ellenállási mozgalomban kialakított antifasiszta összefogás politikájának megfelelően bevonták a vezetésbe a németellenes tiszteket — Szalay Tibor tüzér alezredes, a parancsnok is csupán németellenes alapon működött együtt a kommunistákkal,43 az őrszolgálat tagjainak a sorába pedig nagy számban vettek fel olyanokat, akiknek korábban nem volt semmi kapcsolatuk a munkásmozgalommal, az ellenállási mozgalommá sem, de hajlandók voltak közreműködni a rend fenntartásában. A MÓKÁN vezetőségének és tagságának összetétele, valamint a szovjet parancsnokság által ráruházott feladatainak ismeretében nem tartható fenn az a felfogás, amely a MOKAN-nak pártjellegű működést tulajdonít. Hasonlóképpen revízióra szorulnak azok a megállapítások, amelyek a MOKAN-t önálló hatalmi tényezőnek, az elhamarkodott proletárdiktatúra fegyveres erejének tekintik.44 Az egyes önkényes intézkedésekre, túlkapásokra irányuló törekvések nem azonosíthatók a proletárhatalom lényegi jegyeivel. Ráadásul e törekvések nem váltak általános, meghatározó jelentőségűekké, mint ahogyan Tóth Béla „teljhatalmú organizátor”-i maga-elnevezése is csupán annak az ábrándnak a tükröződése, hogy a miskolci MÓKÁN magjából kihajt egy országos szervezet. Az élet megindulása sok öntevékenységet követelt, és teret engedett a kezdeményezésnek, de a nap-nap utáni feladatok a realitásokhoz tapadtak, s a cselekvés útjára lépett emberek összessége nem egyesek ábrándjait, hanem a realitásokat követte. A diósgyőri MÓKÁN a miskolci alakulat keretében alakult, azonban hamar kivált abból, és tevékenysége némiképpen eltért a miskolci alakulatétól. Diósgyőrött a MÓKÁN a régi, illegális szervezet tagjaiból állott, újakat nem toborzott, a karhatalmi feladatokon felül politikai és gazdasági kérdésekkel is foglalkozott, s míg a miskolci MÓKÁN a közigazgatással együttműködött, a diósgyőri inkább ellenőrzése alá vonta a közigazgatást. Tevékenységének jellemző példája egy szükségbánya feltárása a Kisbakos-dűlőben. December közepén Grúz Péter bányamunkás, a MÓKÁN egyik tagja, javaslatot tett Sővér Lajos MOKAN-vezetőnek, hogy adjon felhatalmazást egy bányafeltárásra — amit ő már 15 éve melengetett magában — s az ott nyert szénnel oldják meg a kórház fűtését, és csere útján a legszükségesebbek beszerzését. „Eredj barátom, te értesz hozzá” — ez volt a megbízás. A megkérdezett bányaigazgató nem tartotta feltárásra alkalmasnak a területet, a MÓKÁN a főjegyző révén mégis utasíttatta a munka megkezdésére, majd a javaslattevő MOKAN-tagot fölébe rendelte, a bányafeltárás vezetéséért felelőssé tette. A munka igen nehéz feltételek között, csupán a lelkesedésre alapozva indult meg. Elhagyott ütegállásokból szereztek deszkát az ácsoláshoz, a hegyekből összeszedett kézigránátok és tányéraknák szétszedése útján nyertek robbanóanyagot, megindították a feltárást, és kitermelték a szenet. Később kiderült, hogy csak vékony szénréteg volt ott, a bányakapitányság hiányosságokat észlelt szakszempontból, tisztázatlan maradt a viszony a területet bérlő Diósgyőri Szénbányászati Rt.-vel, valamint a telektulajdonosokkal; a bányaművelést abba kellett hagyni. Amíg működött, mégis elsőként szállított szenet az Erzsébet-kórháznak, a perecesi kórháznak, s szénért cserébe olajat, élelmiszert tudtak szerezni a községnek. Amikor Sővér Lajost megkérdezték, volt-e hatásköre ilyen megbízás kiadásához, azt válaszolta, hogy jogosult volt, „mert senki nem volt abban az időben, aki ezzel az elsőrendű, fontos kérdéssel foglalkozott volna”.4 5 175
