Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Lehoczky Alfréd: Az ipari létszám alakulása és megoszlásának fő vonásai Borsod megyében a századforduló körül
A megye társadalmi tagozódása A népesség mennyiségi növekedése mellett igen fontos szemügyre venni a megye társadalmi tagozódásának változását. Az előzőek során vázolt fejlődés hatásaként a megye már a századforduló időszakában is az ország azon területei közé tartozott, ahol az ipar viszonylag fejlettebb volt. Ez a viszonylagosság azt jelentette, hogy a fejlettség színvonala nem tért el lényegesen az országra általánosan jellemzőtől. Magyarország népességének 1900-ban 66,5%-a élt a mezőgazdaságból; Borsod megyében 58,6%-a. Az ipar és forgalom köréhez tartozott az ország népességének 20,7%-a, Borsodban pedig 29,9%-a. Ezt a hasonlóságot az adja, hogy miközben a megye egyes alkörzeteiben az ipar fejlett (elsősorban Ózd és Miskolc körzete), más körzetek (Mezőkövesd, Mezőcsát) szinte még érintetlenek az ipartól. Borsodban ugyanúgy egyes kisebb körzetekre koncentrálódik az ipar, mint ahogy ez országosan jellemző. A társadalmi szerkezet változása az 1890 és 1910 közötti húsz évben igen erőteljes. Ennek hatásaként a mezőgazdasági népesség 68,57%-ról 49,17%-ra csökkent; a megye népességén belül (Miskolcot is beleszámítva) már a század elején kisebbséggé váltak a mezőgazdaságból élők. Ezzel párhuzamosan az ipar és forgalom részesedése 29,52%-ról 35,87%-ra növekszik. Az ipari fejlődés mellett szerepe van ebben a migrációs (illetve emigrációs) folyamatnak. A migrációs folyamat és a mezőgazdasági népesség iparba való áramlása a megye társadalmi szerkezetének változására felerősítetten hatott, mert e kettős folyamat olyképpen erősítette egymást, hogy a megyéből való elvándorlás a mezőgazdasági népességet apasztotta, a bevándorlás pedig elsősorban az ipari népességet növelte. Az ipar vázolt területi eloszlása következtében a népesség társadalmi megoszlása a mikrokörzetekben (járásokban és Miskolcon) meglehetősen elütő képet mutat. A népesség arányait figyelembe véve, a közigazgatási egységeket három csoportba sorolhatjuk a századforduló idején. Igen magas az iparban és forgalomban foglalkoztatott népesség Miskolc városban (62,3%) és az ózdi járásban (50,6%). Ezeken a helyeken a mezőgazdasági népesség tehát már abszolút számaiban is kisebbségbe szorult. Ugyancsak magasnak mondható a miskolci járásban (36,2%). Közepes az edelényi (20,1%) és alacsony a mezőkövesdi járásban (10,3). Természetesen ezek az arányok az ipar és forgalom arányaira általában vonatkoznak; ezen belül a tulajdonképpeni ipar, a kis- és a nagyipar aránya lényeges eltéréseket mutat. Már eddig is látható, hogy a századforduló a fejlődés különböző dimenzióiban változást, de legalábbis árnyalati eltolódást hozott. Az egyik ilyen jelenség a mezőgazdasági népesség belső megoszlásának alakulása. Borsod megyében 1900 és 1910 között növekszik az önálló (tehát földdel rendelkező) mezőgazdasági népesség száma és aránya (26,2-ről 29,7-re), miközben a dolgozó családtagok aránya változatlan (19%). Némileg nő a cselédek aránya is (+ 0,6%), és lényegesen csökken a mezőgazdasági munkások száma és aránya (— 3,7%). A mezőgazdasági kereső népesség belső arányait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az ún. kisbirtokosok (5—100 kát. h. közötti) részesedése lényegesen magasabb az iparilag fejlettebb járásokban. Legmagasabb az ózdi (27,9%), az edelényi (23,6%), és a sajószent- péteri járásban (21,3%). A mezőcsáti járásban arányuk csak 16,6%. Magas az előbbi helyeken a segitő férfi családtagok aránya is: az ózdi járásban 15,8%, a sajószentpéteriben 15,8%, míg a mezőcsátiban csak 9,6%. Ugyanakkor a 16 éven aluli mezőgazdasági napszámosok aránya az ózdi járásban csak 2,7, az edelényiben 1,1, a sajószentpéteri járásban 3,2%, ugyanakkor a mezőcsátiban 4,6, a mezőkövesdiben 5,3%. Hasonlóan nagy az eltérés a 16 éven felüli mezőgazdasági munkások arányában is. Az ózdi járásban csupán 21,4%-ot jelentenek. A megyei átlag 38,6%, de több járásban 39—42%-ot képviselnek. Az ózdi 156
