Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Lehoczky Alfréd: Az ipari létszám alakulása és megoszlásának fő vonásai Borsod megyében a századforduló körül
Miskolc fejlődésében a kisipar és a kereskedelem5 8 mellett a vasúti csomópont és főleg a közelében levő diósgyőri gyár játszotta a fő szerepet. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Miskolc körül már időszakunkban kialakult egy összefüggő konglomeráció. Ehhez — a rohamosan fejlődő Miskolc középponttal — elsősorban Diósgyőr tartozik, melynek történelmi magva (a régi Diósgyőr) a vasgyár körül kialakuló és meglepően nagy létszámú Diósgyőr-Vasgyár és Új-Diósgyőr által kapcsolódott. Már ebben az időben erőteljesen fejlődik — a vidék felé átmeneti övezetet alkotva — Hejőcsaba, Alsó- és Felsőzsolca, valamint Szirma és Görömböly. A fő kérdés természetesen Diósgyőr helyzete. Diósgyőr népessége 1869—1910 között rendkívüli módon megnövekedett, s az ötven év alatt közel megnégyszereződött (4312-ről 17 204 főre). Tizenhétezres létszámával a jelentős települések sorába emelkedett. Az új munkástelepülések hovatartozása az egész időszak alatt hevesen vitatott kérdésnek számított. Alapvetően három alternatíva kapott hangot: Miskolc város és vezetői különböző erősséggel, de a célt mindvégig fenntartva, a diósgyőri munkástelepeket Miskolchoz kívánták kapcsolni. Az érvek között domináns helyet foglalt el az a tény, hogy a települések kereskedelmi, kulturális ellátása alapvetően már Miskolcra tevődött át, annak minden előnyével és minden terhével együtt. A másik érv — Miskolc oldaláról —, hogy a város a maga feltételeivel és a vasgyár adott helyzetével együttesen meghatványozná a fejlődést. E törekvések mellett foglalt állást 1912-ben Nagy Ferenc polgár- mesteri, majd Tarnay Gyula főispáni székfoglalójában. 59 A másik törekvés a vasgyári telepek önálló községgé alakítása. Ezt elsősorban a gyár vezetősége szorgalmazta. Az időszak alatt több akciót indítottak a cél elérésére. A fő érv, hogy a gyárból származó adóbevételek valóban az itt dolgozók érdekeit szolgálják. A telepi dolgozók féltek a városhoz való csatolás nagyobb adóterheitől, s továbbra sem érvényesülnek az önálló érdekek.60 A harmadik megoldás — amit Diósgyőr anyaközség képviselt, s amit a megyei köz- igazgatás is támogatott —, hogy maradjon minden a régiben. A főindok a létrejövő külön községek életképtelensége, illetve — a Miskolccal való egyesítést tekintve — Diósgyőr község és a megye érdekeinek sérelme. Miután döntést csak a községi képviselőtestület állásfoglalása és a megyei törvényhatósági bizottság egyetértése alapján lehetett hozni, az ügy az egész időszak alatt eleve halálra volt ítélve.61 A diósgyőri gyár hatással volt a környező települések lélekszámára is. Újhuta, mely addig jelentéktelen és életképtelen kis hegyi falu volt (1869:476 lakos), 1910-re ezer főt meghaladó községgé fejlődik. Miskolc árnyékában Hejőcsaba(1910:3184 lakos), Felső-és Alsózsolca lakossága (mindkettő közel kétezer fővel) jelentősen felduzzad. A megye másik dinamikusan fejlődő körzete Ózd vidéke. Az ózdi járás népessége 1869 és 1910 között közel megduplázódott (183,6%). Az ütem 1890 és 1900 között különösen erőteljes (megelőzte Miskolc fejlődési ütemét), s bár a század első évtizedében jelentősen lelassul, még mindig a legmagasabb a megyében. Bár Ózd létszáma a század első évtizedében ugrásszerű növekedést mutat, amiben szerepet játszott a környező községektől szerzett területek Ózdhoz való csatolása is, a növekedés messze elmarad Diósgyőr község mögött. A három település azonban — melyek szerves együvé tartozása már ebben az időszakban is látható — tekintélyes számot képviselt.6 2 Község Űzd Bolyok Sajóvarkony Népesség száma: 1869 _____________1900_____________1910 1216 3635 5 170 880 1817 2 211 1460 3516 3 864 összesen: 3556 8968 11 245
