Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)

Takács Béla: A sárospataki diáktűzoltóság története a XVIII-XIX. században

éjjel-nappal készen lévén nemcsak a Kollégium biztonságán őrködni, hanem az ebben a városban netalán keletkező tüzeseteket elfojtani, légióként azonban a Kollégiumtól eltávolítani. Hogy ez minél pontosabban történjék, akarjuk, hogy a következő elővigyázati rendszabályokat a Kollégium minden egyes polgára pontosan és súlyos büntetés terhe mellett tartsa meg:

1- ször. Mivel hiába őrködnek a várost őrizők, ha az Ur nem őrzi meg azt, azért a szokott nyilvános könyörgések a jövőben is folytonosan megtartassanak, az imák is az anyaiskola és az egész város megtartásáért, hiszen a kollégium ennek ölébe van elhelyezve.

2- szor. Minden egyes napon egész éjjelre nyolc őr állíttassák, akik közül négy estétől éjjel 12 óráig, a másik négy éjféltől reggel három óráig őrködjék, szigorúan vigyázva, hogy valaki égő gyertyát lámpás nélkül ne hordozzon, vagy bármi más tüzet a Kollégium falain belül: a szabálysértőket nyomban a szeniorhoz vigyék, hacsak maguk is a gondatlanság bűnébe nem akarnak esni. Kijelöltetnek továbbá az iskola esküdt diákjai, akik az őrök felügyelői lesznek, akik közül az egyik az előbbi, a másik a későbbi örökre fognak felügyelni, ha az őröket netán aludva találnák, vagy bármelyik olyan dolgot tesz, ami tiltva van, ezt az iskola szeniorának azonnal jelentsék.

3- szor. Senki pipával a szobájából ki ne menjen, még kevésbé valahol másutt, mint a szobájában füstölni ne merjen, ott is minden elővigyázatosságot alkalmazzon, hogy könnyen gyulladó anyagban, vagy szélnek kitett helyen tüzet ne okozzon.

4- szer. Senki a szobájának ajtaját éjjelre ne zárja be, egyrészt azért, hogy a netalán keletkező tűz oltására azonnal futhasson, másrészt, hogy a szenior és az esküdtek éjjel vizsgálhassanak, vajon nem kell-é félni a rosszul eloltott gyertyák, vagy valami más módon lappangó tűz veszélyétől, - a szobák ajtajai tehát nyitva legyenek.

5- ször. Az egymást váltó őrök csak félig vetkőzve feküdjenek le, csak annyi ruhát tartva magukon, ami a lábakat elfedi, a tűz elfojtására és oltására szolgáló eszközöket maguk mellé helyezzék, hogy maguknak és másoknak a segítség nyújtásra minél készebbek és képesebbek legyenek.

6- szor. Senki napközben a városon kívülre, éjjel az iskolán kívülre ne távozzék az iskola igazgatójának különös és kifejezett engedélye nélkül, még kevésbé merjen valaki a városon kívül még a legközelebbi vidékre is menni.

7- szer. Minden ivás, veszekedés, lárma, szükségtelen zaj az iskolán kívül és belül egyaránt tiltva van. Általában intjük az iskola polgárait, hogy magukat a tisztességben és fegyelemben megőrizzék és kérésünknek, mások rólunk való jó véleménye miatt is, engedelmeskedjenek.”30

A szabályzatban említés történik a tűz oltására szolgáló eszközökről, melyeket a diáknak keze ügyében kellett tartania, hogy tűz esetén azonnal használhassa azokat. Sajnos, semmiféle adat nem maradt fenn ebből az időből arra vonatkozólag, hogy mik voltak ezek az eszközök, legfeljebb analógiákból, a debreceni diáktűzoltók szerszámaiból tudunk következtetni a felszerelésre. Természetesen primitív eszközökre kell gondolnunk, elsősorban vízhordó bőrvedrekre, csáklyákra, horgokra mint bontó eszközökre. Ebben a korban a tűzesetnél még nem az oltáson volt a hangsúly, hanem a tűz továbbterjedésének megakadályozásán. A lokalizálás tulajdonképpen úgy történt, hogy a szétvert tüzet apró részletekben oltották el.

Feltűnő, hogy az éjjeli őrség csak hajnali három óráig tartott. Tudnunk kell viszont, hogy a pataki kollégiumban ebben az időben télen-nyáron reggel három órakor költötték a diákokat. Három óra után már nem volt szükség az őrségre, mert az egész diákság talpon volt.

A pataki iskolában ily módon megszervezett tűzőrség nyilván nagyon sok tűzvésztől mentette meg a kollégiumot. Ha a városban ütött ki a tűz, a diákság azonnal megjelent a vész helyén, és végezte feladatát. A riasztás minden bizonnyal a Csengettyű-sor tornyában levő kis harang félreverésével történt.

Az 1777-es tűzrendészeti szabályzatot három évvel később Őri Fülöp Gábor rektorprofesszor jónak látta újabb rendeletekkel megszigorítani. A remanens diákokra vonatkozó, 1780. július 18-án kiadott törvényekben nyomatékosan felhívja a „vigileket”, vagyis az őröket kötelességük pontos teljesítésére. A törvény 7. pontja a dohányzással kapcsolatban inti az ifjúságot az óvó intézkedések betartására, „nehogy a mértéktelen füstölés valami veszedelmet, tüzet okozzon a kollégiumban”.31

14