Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Lehoczky Alfréd: Az ipari létszám alakulása és megoszlásának fő vonásai Borsod megyében a századforduló körül
A Miskolc—diósgyőri körzetben egészen más módon alakul a munkásság eredete és lakóhelye. A diósgyőri gyár lényegesen más feltételek között kezdte működését, mint az ózdi. A későbbi létrehozás mellett jelentős sajátosság, hogy Diósgyőr viszonylag nagy létszámú község, továbbá a közelében fekvő és gyorsan növekvő Miskolc, valamint a már meglevő hámori vasgyár jelentett sajátos tényezőt. Ugyanakkor a gyár lakott településektől való távolsága ugyancsak fontos tényező: nyugat felé a Bükk hegység zárja el környezetétől, kelet felé pedig Miskolc város. A gyár létszáma kezdetben három részből tevődött össze: az északi megyékből és külföldről telepített munkások, a hámori gyár létszáma, valamint Diósgyőr szabad népe. A diósgyőri lakosság különösen a század végén elhatalmasodó filoxéra-vész után megy tömegesen dolgozni a gyárba, amikor a nagyobb jövedelmet biztosító szőlőtermelés megszűnt e területen. A diósgyőri gyár létszáma 1900-ban, illetve 1910-ben az alábbiak szerint oszlott Megnevezés 1900 1910 A gyár létszáma 4447 5796 Ebből: helybeli 47,9% 56,4% 5 km-en belüli 46,7% 22,5% 10 km-en belüli 3,6% 4,4% távolabb lakik 3,1% 5,4% Mindezek alapján Diósgyőrben igen magas volt a helyben lakó gyári munkások száma. 1900-ban a létszám közel fele helyben lakott, 1910-ben pedig 56,4%-a. A növekedés főleg az új lakótelepek kiépítésének következménye. Diósgyőr környékén — Miskolcot leszámítva — csak két község (Hámor és Óhuta) feküdt öt kilométeres körzeten belül. Ezek kis lélekszámú községek voltak. Miskolc viszont rendkívül jelentős szerepet tölt be a diósgyőri gyár létszámának biztosításában. 1900-ban e szerep különösen szembetűnő (1877 fő). 1910-re e létszám lényegesen csökken (1118 fő), s így az öt km-es körzeten belül lakó munkások aránya 46,7%-ról 22,5%-ra csökken. A tíz km-en belüli községek nem jelentenek lényeges tényezőt a diósgyőri gyár létszámának biztosításában. Hejőcsaba, majd pedig Kisgyőr és Újhuta bír jelentőséggel, de az ebbe az övezetekbe tartozó nyolc község 1900-ban csak 3,6, 1910-ben pedig 4,4 százaléknyi létszámot szállít. Már ebben az időben kezd kialakulni egy sáv a Miskolcról kivezető vasutak mentén, ahonnan a diósgyőri gyár bizonyos számú munkást kapott. Az úttörő község Keresztespüspöki (1900-ban 50 fő), majd Mezőkeresztes (1910-ben 72 fő), s megindul a bejárás Mezőkövesdről (1910-ben 24 fő) és Mezőnyárádról is (1910-ben 35 fő). Ernőd, Ónod, Mályi, Kistokaj és a többi községekből kisebb számban ugyancsak járnak már a diósgyőri gyárba dolgozni. Összességében megfigyelhető, hogy 1900-ban Diósgyőr és közvetlen környéke (Miskolccal együtt) adja létszám majd egészét, 1910-re a külső övezetek szerepe némileg növekszik, miközben a Miskolcon lakók száma észrevehetően csökken. Míg 1900-ban a létszám lakóhely szerinti eloszlása a népszámlálási anyagból követhető, 1910-ben mintegy 11%-os hiány mutatkozik; ez a létszám távolabbi vidékeken lehetett, s csak átmeneti jelleggel tartózkodtak a gyár közelében. 148
