Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)

Takács Béla: A sárospataki diáktűzoltóság története a XVIII-XIX. században

nem lévén, ezeknek árok jelenleg a két Városok Cassajabol úgy fizettessék ki, hogy ezt az illető Ns. Királyi Czehek mi hamarább vissza fizetendők lésznek”.2 5

A megvásárolt vízipuskák egy részét „gondos felvigyázatára szolgáló emlékeztetés mellett” kiosztották a céh tagjainak. A többi a város kezelésében maradt. Ezeket minden bizonnyal a város alkalmazottai, a bakterek és strázsák használhatták.

A felszerelés teljességének érdekében ugyanebben az évben „20 nagy csebreket is csináltatott a város”, melyek a vízipuskák tartozékai voltak. A készíttetés költségét a céhekkel közösen fedezték.26

A XIX. század végén az országszerte alakulóban levő önkéntes tűzoltóegyletek hatására Sárospatakon is megteszik az első lépéseket hasonló intézmény létrehozására. A városi tanács választmányát már 1866-ban megbízták a tűzoltóegyleti rendszabályok elkészítésével, ténylegesen azonban csak 1880-ban alakult meg Sárospatakon az „Önkénytes Tűzoltó Egylet”, amelynek szolgálati szabályzatát 1880. március 8-án Bogyai Zsigmond főparancsnok adta ki. Az alapszabályokat 1881. május 25-én a belügyminiszter is jóváhagyta.2 7

Sárospatak városa ettől az időtől kezdve tűzrendészet tekintetében megfelelt a kívánalmaknak, hiszen három tűzoltóegylet — a kollégiumi, a tanítóképző intézeti, a városi — működött a területén.

Didktüzoltóság a XVIII—XIX. században

A sárospataki kollégium legrégibb épületét, a Fazekas, Trója ésHuta sort, 1566-ban a török-tatár hadak a várossal együtt feldúlták.28 Azonban az I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsánna által építtetett helyiségeket szerencsés módon mindig elkerülte a háború vagy a tűzvész pusztítása. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a diákság fokozott mértékben ügyelt a veszélyre. Mindezek ellenére a pataki iskola tanárait arra indította a környéken és a városban gyakran előforduló tűzvész, hogy igyekezzenek mindent megtenni ennek megakadályozására. A tanári kar helyeselte, hogy a diákság a városban előforduló tüzek oltásában önkéntesen részt vesz. A kollégium rektora az ifjúságnak ezt a lassanként állandó gyakorlattá vált szolgálatát 1777-ben kötelezővé tette. így született meg kétszáz évvel ezelőtt Sárospatakon a diákokból álló első tűzoltóság, amely szervezett formájában csak néhány évvel maradt el a debreceni diáktűzoltóság mögött, ahol 1758-ban alakult meg a tűzoltó diákok csapata.29

A tűz elleni védekezésre azért is szükség volt a pataki kollégiumban, mert ebben az időben, 1758—1772 között készültek el nagy költséggel az iskola új épületei: a Paradicsom-sor, a Csengettyű-sor és a Berna-sor. Szilágyi Márton rektorprofesszor 1777. július 19-én kelt és a diákság előtt az új auditorium maximumban, a nagy előadóteremben kihirdetett szabályzata értelmében az ifjúság kötelessége lett a kollégium feletti tűzőrség. A Szilágyi Márton által kiadott első, latin nyelvű szolgálati szabályzat magyarul így hangzik:

„A sárospataki kollégium igazgatója és tanári kara az egész iskola ifjúságának üdvözletét és békét!”

Mivel bizonyos idő óta nemcsak igen gyakran jönnek hírek a szerteszét keletkezett tüzekró'l, hanem magunk is szomorú tapasztalatból tanultuk meg, hogy ezeket a híreket nem lehet többé üres ijesztgetésnek tartani és általában félni kell, hogy mi is, akiknek már több esetben a legközelebbi szomszédja leégett, e végzetes és akár gondatlanságból, akár csavargó emberek rosszaságából előálló eseteket saját példánkon tapasztalni ne kelljen, ezért igazságosnak és szükségesnek véljük, hogy az egész tógás ifjúság három osztályra osztva az egész nyári szünidőn át a Kollégium falain belül tartózkodjék és pedig azzal a törvénnyel, hogy az egyes osztályok itt két teljes hetet töltsenek.

13