Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
vezetésével, s a munkástanács tagjait szétzavarta. Nem engedték megtartani a gyűlést sem. K. K. kijelentette, hogy átveszi a hatalmat a községben s ivócimboráiból nemzetőrséget kezdett szervezni, amely már 27-én este „közbiztonsági” szolgálatot látott el.149 Hasonló esemény zajlott le Szerencsen is. A járásból sokan jártak Miskolcra dolgozni, s ugyanakkor Miskolcról, a megyei munkástanácstól, a Diákparlamenttől sok küldött járta a járás falvait. A megyei pártbizottságtól kapott utasítás alapján az október 26-án létrehozott munkástanácsba 13 kommunistát sikerült bejuttatni, közöttük a járási pártbizottság másodtitkárát is. A munkástanács azonban nagyon rövid ideig tudta magát tartani, „október 27-én idegen fegyveresek lefegyverezték a rendőrséget, a kiegészítőparancsnokságot, s a munkástanácsból elzavarták a kommunistákat” 150 Szikszón 1956. október 26-án egy bányászautón mintegy 20—25 főből álló fegyveres csoport jelent meg. A szovjet emlékműről és a középületekről leverték a csillagokat, majd eltávoztak. Tevékenységük és a Miskolcon lejátszódó események híre feszült hangulatot eredményezett a községben, izgatott csoportok tárgyalták a történteket. Az utcai beszélgetések során vetődött fel a munkástanács megalakításának ötlete, s a munkástanács vezetőjéül dr. Z. L.-t kívánták jelölni, aki 1945 előtt és után is jegyzőként dolgozott a községben és bizonyos népszerűségnek örvendett. Z. L. - aki 1945-től párttag volt és a megyei tanács tervelőadójaként dolgozott — először a járási tanács elnökét kereste fel, hogy véleményét kérje. Jelöléséhez a járási tanács és a pártbizottság vezetői hozzájárultak. Ezt követően a községi tanács épületébe ment, ahol mintegy 1000—1500 főnyi tömegnek tartott beszédet, nyugalomra intette őket, s egyben bejelentette, hogy munkástanácsot fognak választani. A tanácsháza épületében ekkor egy kb. 40 fős csoport verődött össze, amely egyhangúlag munkástanácsnak nyilvánította önmagát. A munkástanácsba nem választottak senkit a tanács vb-tagjai közül. Maga a választás a kommunista vezetők teljes passzivitása mellett zajlott le.151 Ebben szerepet játszott, hogy az ülés egyes résztvevői kifogásolták a pártvezetők jelenlétét. Z. L. ezeket a hangokat visszautasította ugyan, de az elhangzott ellenséges megnyilvánulásokat nem tudta meg nem történtté tenni. A munkástanács elnökévé Z. L.-t választották meg, s még 26-án délután kiegészítették a testületet a különféle hivatalok, intézmények küldötteivel. Az így létrejött munkástanács — éppen az intézményi képviselet következményeképpen — zömmel értelmiségiekből, alkalmazottakból állt. Közülük többen az MDP-tagjai voltak. A szikszói községi munkástanács megalakulása után nem vette át a községi tanács feladatkörét, a tanács végrehajtó bizottságának minden tagja megmaradt a helyén, — s a megyében egyedülálló ez — rendszeresen bejártak dolgozni. A munkástanács megválasztását követően október 26-án este 6 óra körül egy idegen csoport lefegyverezte a járási rendőrkapitányságot, és a községi rendőrőrsöt. A fegyvereket kiosztották a lakosság között. A rendőrség tagjai lefegyverzésük után elhagyták a rendőrség épületét. Ezt követően a munkástanács újra összeült, s elhatározta, hogy nemzetőrséget fog felállítani. Határozatot hoztak, hogy a nemzetőrség a kiegészítő-parancsnokság, a rendőrség, a tűzoltóság és a pénzügyőrség tagjaival teljesítsen szolgálatot. A testület tagjait, akik a községi objektumoknál teljesítettek őr- és járőrszolgálatot, egy 140 nevet tartalmazó névsorból, alkalmanként jelölték ki, s a kijelölés során semmiféle politikai megkülönböztetést nem tettek.152 A megye kisközségeiben — tekintve, hogy a községi munkástanácsok megalakítását közigazgatási úton is szorgalmazták — október 26-a után szintén megkezdődött a községi munkástanácsok alakulása. A kisebb településeken megalakulásuk körülményei alapján 271
