Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
A DIMÁVAG-ban jelentkező politikai feszültségek alapját megítélésünk szerint két tényező képezte. Egyrészt az üzemben 1956-ban súlyos bérfeszültségek jellemezték a helyzetet, számottevő ifjúmunkás-rétegek kerestek mélyen a létminimum alatt, vagy pedig annak határán. Másrészt az üzemben nagy volt annak a kivételezett-kiváltságos munkásrétegnek a súlya, mely 1948-49-ben elveszítette korábban állami üzemi munkásként élvezett privilégiumait. A gyárban már október közepe körül érezhetők voltak a politikai feszültségek. A jelek szerint a munkásság fenti két csoportjának elégedetlenségét nagyon tudatosan szították a rendszerrrel revizionista, vagy polgári alapon, szembenálló csoportok, személyek, s október 16-án már olyan jelzések érkeztek a nagyüzemi pártbizottsághoz, hogy a következő héten a gyár le fog állni.8 A nagyüzemi pártbizottság akcióképességét, politikai állásfoglalásainak egyértelműségét — az általános helyzetből fakadó zavarokon túl — bénította a testület megosztottsága, melynek következtében „A személyeskedések, személyes nézeteltérések miatt nem tudták az eseményeket mélyen elemezni, tartalmát és célját feltárni.”9 A nagyüzemi pártbizottság szeptember folyamán egy harminctagú munkabizottságot alakított a munkásosztály helyzetének vizsgálatára. E bizottság tagjai között szerepeltek olyan párttagok is, akiket nem hagyott érintetlenül az országszerte folyó revizionista uszítás, és a testület munkaülésein — s minden valószínűség szerint a jelentéshez szükséges információk összegyűjtése során a munkások között is — rendkívül élesen és támadó hangvételben fogalmazták meg a felmerült problémákat. A nagyüzemi pártbizottság vezetői figyelmen kívül hagyták a bizottság vezetőjének ezzel kapcsolatos jelzéseit.10 Október 22-én részben az általános politikai helyzet alakulására reagálva, részben pedig a munkásság helyzetét vizsgáló munkacsoportban szerzett tapasztalatokra alapozva T. Gy. mérnök, B. K. esztergályos és G. K. a fogazóüzem vezetője - mindhárman az MDP tagjai — értékelve a helyzetet, arra az elhatározásra jutottak, hogy az üzem munkásai között aláírásgyűjtési akciót indítanak, hogy ily módon kényszerítsék a nagyüzemi pártbizottságot egy szabad pártnap megtartására. Megbeszéléseik eredményeképpen aláírásgyűjtő íveket készítettek, s megkezdték az aláírások gyűjtését. Az akcióba bevonták azokat a személyeket is, akik a munkásság helyzetét vizsgáló bizottságban ellenzéki hangvételükkel feltűntek. Az aláírásgyűjtés során arra az aggodalomra apelláltak, mely a politikai helyzet kiéleződése következtében valóban élt az üzem párttagjaiban. Október 22-én mintegy 2000 munkás írta alá a szabad pártnap megtartását követelő íveket. A nagyüzemi pártbizottság — bár az akcióban több alapszervezeti titkár is kezde- ményezőleg részt vett — nem értesült hivatalosan az aláírásgyűjtésről, ami már önmagában is jelezte azt a meghasonlottságot, mely a párton belül kialakult.11 Október 22-én délután 3 órakor mintegy 900—1000 egyetemi hallgató és 80—100 oktató jelenlétében nyitották meg a Ságvári Kör ülését. Az ülésen részt vettek a miskolci és a megyei pártszervek vezető képviselői is, Tóth János, a megyei pártbizottság titkára, Déri Ernő, a miskolci pártbizottság titkára, Grósz Károly a megyei pártbizottság agitációs és propaganda-osztályának vezetője. A Ságvári Kör 22-i ülésének azonban az adott az egyetem kereteit messze meghaladó politikai jelentőséget, hogy megjelentek ott az LKM, a DIMÁVAG, az ÓKÜ „képviselői”, de voltak ott Egerből, Salgótarjánból is.12 A vita vezetésével egy tekintélyes ötödéves hallgatót, az egyetemi pártbizottság tagját, Dobi Imrét bízták meg, aki — érzékelve a feszült helyzetet — megnyitójában hangsúlyozta: „Egyéni érdekeinket félretéve, az egész nép érdekeit szem előtt tartva kell nézeteinket összehangolni és állást foglalni. Ha a vita hevében elveszítjük a reális talajt, az azzal a veszéllyel jár, hogy reális követeléseink nem találnak meghallgatásra.”13 Dobi és a 235
