Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében

pártvezetés ismerte a BME és a MEFESZ követeléseken alapuló negyedévesek által összeállított programot s feltehetőleg erre célzott megnyitójában. Az indulatok kordában tartását kívánta elérni a miskolci pártbizottság titkára is, amikor — a megyei pb első titkára, F. R. utasítására — felolvasta a megyei titkárok politikai bizottsághoz intézett levelét14 igazolandó, hogy a megyei pártvezetés kielégítően foglalkozik az időszerű politikai kérdésekkel. A központi vezetőséggel szemben álló borsodi frakció kialakítására irányuló törekvés második lépcsőfoka volt ez F. R. részéről: a pártszervezetek után most több mint ezer — jórészt pártonkívüli — személy előtt vált nyilvánvalóvá a párt belső meghasonlottsága.

Az ülés résztvevői megelégedéssel fogadták a titkárok levelét — bár a „parlament egyes pontokat nem tartott elég határozottnak”.15 A kedvező hatás azonban legfeljebb abban mutatkozott meg, hogy a vita éle nem a megyei, városi pártszervek ellen irányult, de ebben véleményünk szerint nemcsak a levél ismertetése, hanem az a tény is jelentős szerepet játszott, hogy a hallgatók hangadó csoportjai nem a megyei, városi pártvezetést tekintették fő ellenfélnek.

A titkárok levelének felolvasása után egy ötödéves hallgató az évfolyam által összeállított követeléseket ismertette. Mivel e program nem tartalmazott „nagypolitikai” kérdéseket, a jelenlevők hangos nemtetszését váltotta ki. Annál nagyobb sikert arattak a IV. évfolyam követelései. A hozzászólások megindulása előtt kért szót a miskolci írócsoport egyik tagja, aki a Kilátó szerkesztőségének képviseletében jelent meg. Felszólalásában — mely tudomásunk szerint a revizionisták Kilátó köré tömörült csoportjának utolsó hatást kiváltó közszereplése volt — kitért a szomszédos országokban élő magyarság problémáira, kijelentve, hogy gazdasági nehézségeink Trianonban és a szovjet kizsákmányolásban gyökereznek. Beszéde alatt és után egyes hallgatói csoportok hangos soviniszta tüntetést rendeztek, követelve, hogy Erdély és a Felvidék visszacsatolását vegyék be az ülés határozatai közé s hosszasan hangzott a hírhedt jelszó: „Mindent vissza!”, melyhez a mindjobban nekivaduló hallgatói csoportok lábdobogása szolgáltatta a zenei aláfestést.16

Mivel pedig a következő hozzászólások is az irredenta eszmekörökben mozogtak, F. L. adjunktus emelkedett szólásra, s a dunai konföderáció elméletét melegítette fel, szovjetellenes tartalommal. Helyesen állapította meg hozzászólása bevezetőjében, hogy a régi soviniszta jelszavak hangoztatása nem viszi előre a történelem szekerét, hanem visszaviszi oda, ahol a Horthy-Magyarország abbahagyta. Ezt követően azonban arról beszélt, hogy hiába követelik a hallgatók a független külpolitikát, a Varsói Szerződés felbontását és a semlegességet, „a történelem tanulsága szerint a kis államok önállósága, függetlensége csak abban az esetben tekinthető kézzelfogható valóságnak, ha ezt a semlegességet a környező — esetleg vetélkedő — nagyhatalmak garantálják. ... A felszabadulás óta az ellentétes pólus vonzáskörzetébe kerültünk és a helyzet csak annyiban változott, hogy a nyilasok terrorját a sztálinisták terrorja váltotta fel.” (Az én kiemelésem, K. L.) Az ország sajátos geográfiai helyzetéből csak egy kivezető utat látott, a dunai államok konföderációjának létrehozását.1 7

Ez volt az a beszéd, mely több résztvevő szerint „megmentette a helyzetet”, kiemelte a problémát a „nacionalista posványból”.1 8 Holott egyáltalán nem erről volt szó: F. L. korszerűbb töltést adott a sovinizmusnak, az avitt nagymagyar sovinizmus politikailag aktuálisabb oldalát, a szovjetellenességet, a szovjetellenes sovinizmust emelte ki.

Az egyes évfolyamok követeléseinek meghallgatása és a fenti közjáték után sor került az összegyetemi követelések összeállítására. Az egyetem követeléseinek alapját a negyedik évfolyam követelései képezték.19 A követelési pontokat egyenként vitatták meg, s a botrányoktól hangos vita végeredménye egy 11 pontos dokumentum lett: „Mi a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói teljes mértékben egyetértünk és támogatjuk a Budapesti Műszaki Egyetem jogos követeléseit, de ezek megvalósításának alapját az egész magyar népet érintő kérdések megoldásában látjuk.”

236