Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
AZ 1956-OS ELLENFORRADALOM TÁMADÁSÁNAK KIBONTAKOZÁSA, A PROLETÁRDIKTATÚRA HELYI SZERVEINEK FELSZÁMOLÁSA MISKOLCON ÉS BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN* KUN LÁSZLÓ A Munkásszervező Bizottság és a Diákparlament 1956 október második felére két neuralgikus góc alakult ki Miskolcon. Az egyik a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem, a másik pedig a DIMÁVAG Gépgyár volt. Az egyetemi hallgatók fokozott politikai érzékenységgel kísérték figyelemmel azokat a politikai—közéleti vitákat, melyek Budapesten és az ország különböző egyetemein folytak.1 AzMDP Központi Vezetőségével szemben országszerte meglevő fenntartásokat az egyetem oktatói között mélyítette egy speciális helyi probléma, a soproni székhellyel működő bányamérnöki kar áttelepítésével kapcsolatos huzavona, melynek során egyes országos politikai vezetők egészen másként nyilatkoztak Sopronban, mint Miskolcon. A különféle revizionista csoportok és a mögöttük meghúzódó burzsoá restaurációs erők nagyon tudatosan igyekeztek mélyíteni az egyetemi hallgatók életkori sajátosságaiból következő „fehér—fekete” sémákban való gondolkodást. Ehhez felhasználták azokat a személyi—baráti kapcsolatokat is, melyek egyes egyetemi oktatók és hallgatók, valamint a budapesti értelmiségi csoportok, mindenekelőtt a BME között fennálltak.2 Az általános politikai helyzet alakulása, valamint a más egyetemekről, meg a Petőfi Körből érkező hírek — és minden bizonnyal szervezők — hatására az egyetem hallgatóinak egyes csoportjai mind sürgetőbben kezdték követelni egy nyilvános egyetemi vitafórum élet- rehívását. Az egyetemi pártbizottság végül is engedni kényszerült a nyomásnak, s fiatal tagjainak engedélyt adott a Ságvári Kör megszervezésére, melynek első ülését október 24-re tervezték. Az egyetemi pártbizottság október 17-i ülésén vitatta meg a Ságvári Kör létrehozásának tervét. A pártbizottság vitájából kicsendült az indulatok elszabadulásától való félelem: tagjainak egy része halogatni akarta a vitát, hogy előbb október 24-én párttaggyűlésen beszéljék meg a tervet és készítsék fel a párttagokat. A pártbizottság „ifjúsági frakciója” azonban előbbre akarta hozni az időpontot, mivel a hallgatók és a fiatal párttagok *E tanulmány részlet „Az 1956-os ellenforradalom és a konszolidáció Borsod-Abaúj-Zemplén megyében” című írásomból. Ebbó'l következik, hogy legfeljebb csak utalásszerűén foglalkozom azokkal a nagyon fontos helyi politikai folyamatokkal, amelyek megeló'zték-eló'készitették az általam itt köz- rebocsátottakat. Ugyanígy csak utalásokkal érintem - mintegy háttérként kezelve - az országos, pontosabban a Budapesten lejátszódott eseményeket, abból a megfontolásból, hogy ezekkel az MSZMP korabeli dokumentumain kívül az utóbbi évtizedben született több kitűnő' monográfia foglalkozik. Végezetül még egy - nem is lényegtelen — módszertani megjegyzést. Politikatörténeti feldolgozásról lévén szó, a személyekre történő utalást igen-igen nehézkes volna mellőzni. Az eseményekben negatív szerepet játszó személyeket monogrammal jelölöm, amely bizonyára okkal zavarja az olvasót. Mégis ezt kell tennem. A névbetűk sok olyan fiatalt, jószerével gyerekembert takarnak, akik kellő élet- tapasztalatok híján belesodródtak az amúgy is bonyolult, zavaros eseményekbe. Ezenkívül akik arra rászolgáltak, elnyerték büntetésüket és többségük ma már mentesült a bírósági ítéletek hátrányos jogkövetkezményei alól is. Sokan közülük munkájukkal bizonyították, hogy becsületes állampolgárai a Magyar Népköztársaságnak. Az ellenforradalom politikai tanulságait soha sem szabad elfelejtenünk. Hogy azonban Kádár János 1977. június 9-i római sajtókonferenciájának egy fontos gondolatát belső viszonyainkra transzponáljuk: emberi emlékezetünk van, de feketelistánk nincs, mert az embereket, állampolgárainkat nem húsz év előtti, hanem mai cselekedeteik alapján tartjuk számon. 233
