Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Nemcsik Pál: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. fekete könyvei, 1902—1940
A RIMAMURÁNY-SALGÓTARJÁNI VASMŰ RT. FEKETE KÖNYVEI, 1902-1940 NEMCSIK PÁL Hazánk egyik legnagyobb monopoltőkés vállalata a századforduló idején a Rima- murány-Salgótarjáni Vasmű Rt. A Rima termelési és értékesítési gondjai azonban súlyosbodtak a századforduló évében. „Az 1900-as év végén a belső piacon ’a vasfogyasztás úgyszólván megszűnt’, ’egyenlő a semmivel’.”1 A Rima a nyomasztó termelési és értékesítési válság leküzdése érdekében a magyar kartell tagja lesz 1902. július 1-én.2 Ez a lépés előnyösebb helyzetet teremt számára mind a külföldi, mind a belföldi konkurenciával szemben. „A Rima-csoport részesedése átfogta a termelési profil egészét, s így tág lehetőség nyílott arra, hogy súlyának megfelelő módon befolyásolja a piaci viszonyok alakulását.”3 A Rimának a magyar kartellen belül folytatott belső harca jól megismerhető az idevágó kiváló tanulmányból.4 Termelési kapacitásának növekedése, a termelt áruk értékesítésének adottságai szintén nyomon követhetők a statisztikai adatszolgáltatásokból, esetleg az egyes üzemágak történetét feldolgozó munkákból. A felszabadulás előtti falukutató mozgalom élharcosainak nem jutott energiájuk arra, hogy a munkástelepülések, s ezen belül a rimái munkáskolóniák szociológiai felmérését is elvégezhessék. A rimái munkásviszonyok alakulásával egyidőben legfeljebb olyan publikációk láthattak napvilágot, amelyet éppen a rimái szociálpolitika propagandája céljából adtak közre. 1913-ban jelent meg az RMST és a társvállalatai jóléti intézményeinek ismertetése.5 Az osztályviszonyokban járatlan személy előtt a rimái munkástelepeken megvalósuló szociálpolitikát a kötet rendkívül sokoldalúan mutatja be. Hallatlan áldozatkészséget, „humanitást” sugároznak a jóléti intézmények (nevelésügyi-, egészségügyi-, lakásügyi-, élelmezési-, munkásbiztosító intézmények és tiszti nyugdíjintézet). Hazánkban a rimái munkás „terülj asztalkám”-hoz telepedhetett le, ha kész volt arra, „hogy a valláserkölcsi alapot lerontó tanításokat magától távol tartsa”,6 ha a társulati nőegylet tagjainak nem állta útját, midőn azok „a vagyoni különbségből származó ellentétek kiegyenlítésére irányuló tevékenységnek nemes kultuszát éppen abba a körbe viszik bele, ahol a mai elfajult viszonyok közepette a legnehezebben ver gyökeret”.7 Való igaz, hogy ez a dokumentum a rimái munkásbirodalom páratlan szintű szervezettségét mutatja be a munkáltatók részéről. Nem fulladt ki a Rima szociálpolitikája a Horthy-rendszer időszakában sem. 1924. december 14-én megjelent Ország-Világ képes hetilapban a szemleíró „Látogatás a Magyar Essenben — Ózdon” címmel ékes tirádákat zengett a rimái birodalom közállapotairól, tudatosítva többek között azt, hogy a „Rima vasmű-társaság .. . gondoskodása kiterjed az alkalmazottak kulturális szükségleteire is. Az egészséges, levegős, modern berendezésű munkáslakások és jóléti intézmények mellett oltárt emelt Thália papjainak is Ózdon, hogy terjessze a dolgozó nép és munkásköröknek a világosságot, a műveltséget”.8 Ha csak ezeket a publikációkat láthatta a kor embere, önként fakadhatott belőle a csodálkozás, az elismerés. Ügy tűnhetett számára, hogy ennél jobbat, „humánusabbat”, 71
