Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Varga Gáborné: A Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda szerepe a vasgyári munkásság művelődésében
Lányi: Népdalegyvelege, Szent—Gály: Egyes egyedül, Demény: Szerenádja. A későbbiek folyamán Bartók, Kodály, Jemnitz, Venetiáner-Vándor, Molnár Antal, Beethoven, Mendelssohn művei. A kórus a magyar népdalok és a magyar kórusművészet elismertetéséért sokat tett. Mindez a munkásmozgalmon belül egyáltalán nem volt magától értetődő. Jemnitz Sándor, a kiváló zeneszerző, aki tanulmányait Lipcsében, később Schönberg mesteriskolájában végezte, a Népszava tekintélyes, irányt meghatározó kritikusa volt. Ismert, hogy Jemnitz véleménye folytán a munkásmozgalomban egy ideig Kodály munkásságát nyíltan bírálták. Jemnitz a magyar népdalt sem tartotta alkalmasnak munkás- kórusok számára. Igen érdekes elvi okokból. „A városi munkás csakis abban a dalban élheti ki érzéseit és gondolatait, amelyet maga teremtett, hogy a maga sajátos lelkületére nehezedő sajátos nyomások terhe alól felszabaduljon. Rajta csakis az segíthet, ami szerves egészében az övé. S ha ilyen művészete nincs, akkor azt ki kell termelnie önmagából, esetleg keserves, hosszantartó vajúdások árán, de semmiképp sem veheti át, amúgy használatonkénti adagolásokban másoktól.”1 7 Gránát József a Vasas kórussal már 1932-ben szerepelt Bartók-, Kodály-művekkel a Rádióban és sürgette haladó szellemű zeneművek alkotását.1 8 Mint a Munkás Dalosszövetség Művészeti Bizottságának tagja élénk vitát indított el a munkás-dalos mozgalom hivatalos lapjában. Nyílt levélben tette fel a kérdést: „Miért nincs az összkari számok között egy sem, amely századunk új zenei és eszmei forrongásából született? .........” Miért nem szerepel Bartók, Kodály, Jemnitz, D emény, Venetiáner (Vándor) a műsoron? Gránát cikkére Kézdi Géza válaszolt: „Méltóztassál a megjelölt szerzők tollából — csak 2 ütemnyi — munkáskórust megnevezni, úgy vállaljuk azt a vádat, hogy mellőzzük a modern szerzők műveit. Viszontválaszában Gránát továbbmegy: Akceptálom a tényt, mely szerint Bartók, Kodály, Demény és Jemnitz nem írtak munkáskórusokat. Megjegyzem azonban, hogy talán írtak volna, ha kaptak volna valami jó szöveget és illendő hivatalos felkérést a Művészeti Bizottságtól.”1 9 Tény, hogy a Munkás Dalos Szövetség vezetői több ízben felszólítottak modern szerzőket, írjanak férfikari műveket. E szerzők közül többen pályáztak (Ránki, Jemnitz). A legeredményesebb mégis az a felkérés volt, amely Ady-művek megzenésítésére szólított fel, amelynek folytán született meg Kodály híressé vált műve: Felszállott a páva, Molnár A.: Leláncolt Prométheusz, Jemnitz: Ki várni tud. Ezeket a műveket sok más modern magyar alkotással együtt a Vasas sokszor kéziratból mutatta be. Mindezzel a magyar férfikari kórusirodalom fejlesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Érdemes itt megjegyezni, hogy az Ady-versek megzenésítésére kiírt pályázaton Hollósy Kornél miskolci zeneszerző, zeneiskolai tanár is sikerrel vett részt. Fekete hold éjszakája c. férfikari kórusa nyomtatásban is megjelent. A kórus nyitott volt más ország művészete iránt is. 1930-ban már énekelték az orosz Kék madár együttes által Magyarországon elterjesztett orosz népdalt — az Estharangot. Ennek előadásával olyan frenetikus sikert értek el, hogy a közönség tomboló tapssal kérte a mű megismétlését. A szólót Adamovits István énekelte. De énekeltek néger spirituálét, finn dalt, angol munkásdalt is. 1935. december 10-én rendezték meg 10 éves jubileumi hangversenyüket. Kéthly Anna országgyűlési képviselő méltatta a kórus művészi tevékenységét, többek között azt, hogy műsorukon már ekkor 110 kórusmű szerepelt. Ez olyan óriási műsorkészlet, amellyel kevés kórus dicsekedhetett.2 0 5 Levéltári Évkönyv I. 65
