Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Varga Gáborné: A Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda szerepe a vasgyári munkásság művelődésében
A diósgyőri munkások tömegeit a kincstári üzemekre jellemző sajátos bérezési rendszer, a társláda intézmény, valamint a gyárigazgatóság tilálma sokáig távoltartotta a szakszervezeti mozgalomtól, a háború 3. évében léptek be tömegesen.3 * A szakszervezet a vasgyárban a Tanácsköztársaság után a munkásosztály harcának legfontosabb legális keretét jelentette. Tagjai között a szervezett munkások legértékesebb egyedeií találhattuk. A művelődésre készeket, az olvasni szeretőket, a világ dolgaiban, a politikában tájékozódni kívánókat. A szakszervezetek amellett, hogy tagjaik szellemi és anyagi érdekeit védték, a munkafeltételek javítására törekedtek, tanfolyamokat szerveztek, könyvtárakat létesítettek és dalárdákat alakíthattak. A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Diósgyőrvasgyári Szervezete keretében megalakult és működő Vasas Dalárda nemcsak a vasgyári munkásság művelődése szempontjából volt kiemelkedő szerepű intézmény, hanem országosan is számottevő helyet foglalt el. A vasgyári munkásság iskolai és iskolán kívüli művelődési lehetőségei a Vasas megalakulásáig A Diósgyőrvasgyári gyártelepi iskola története a legszorosabb összefüggésben van a gyárnak és munkásai lakóhelyének, a „gyarmatnak” a fejlődésével. „Amilyen mértékben emelkedett a gyár, amilyen arányban építette a „gyarmatot”, olyan fejlődést kellett venni az iskolaügynek is” — olvassuk az egykori igazgatói jelentésben. 1868 után, amikor a gyár létrehozását a minisztérium elrendelte, a munkások emelkedő számával a tanköteles gyermekek száma is szaporodott. 1 tanítóval — magánjellegű — iskolát alapítottak. 1888-ban már különálló lányiskolája és 10 tantermes fiúiskolája volt. Az óvodával együtt 11 nevelő látta el a tanítást. A századfordulóra magas színvonalú intézménnyé fejlődött. Híven követték Baross Gábor miniszter által megjelölt célt: „Magyarországon az ipar akkor fog igazán fejlődni és felvirágozni, ha a munkásnép nemcsak az istenadta testi erővel dolgozik, hanem akkor, ha a test erejével a szellem ereje is párosul... Ez az eszme az, amely hazánk ipari érdekeinek fennkölt eszményi szempontból való felfogását jelenti.”4 A vasgyár igazgatósága, érdekeinek megfelelően — nagy gondot fordított iskolájára, amelyet — az egykorú bejegyzések szerint — egész Európából jöttek látogatni. „Maga az a tény, hogy az iskolánkat oly sokan látogatják, hogy a vendégeket a fiúiskola és az óvoda kellemesen lepi meg, hogy mind azon meggyőződéssel távoznak, miszerint a gyár lakosainak gyermekeiről igazán atyailag gondoskodva van, hogy nem egy azon nyilatkozatra fakadt, öröm volna itt gyermeknek lenni.”5 Az oktatás szakosítottan folyt, de emellett is külön gondot fordítottak a rajz tanítására. Az első világháborúig gyakran olvasható, hogy a tanítók külföldi tanulmányutakon vettek részt. A vasgyár költségén Ausztria, Svájc, Németország iskoláit látogatták. A gyárvezetés sokat törődött az iskolák felszerelésével. Különösen a fiúiskola szertára vetekedett bármely középiskola szertárával. A nevelői könyvtárat évenként 110 kötettel gyarapították. De csak a vasgyári iskoláét. A szintén idetartozó Pereces bányatelepiét évenként csak 15 kötettel. A vasgyári iskolában tanítani megtiszteltetést és anyagilag jó jövedelmet jelentett. Megfelelő színvonalú többszobás, olcsó bérű lakással,jutányos fűtéssel, kiszolgáló személyzettel járt. Tanítói főtiszti fizetést kaptak és beosztásuk a műszaki tisztekéhez hasonlóan emelkedett. Fizetésük a munkások fizetésének 2-szeresét is elérte. Jó képzettségű nevelői az iskolán kívüli művelődésben jelentékeny szerepet játszottak. Ez az iskola volt az ország első 8 osztályos elemi iskolája. 1914-ben szervezték azzá. 58
