Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója

A fáklyás zenét az itteni, holnap Kassára indulandó önkénytes sereg adá a maga toborzójának (Sütő) s hadnagyának.

Beszédet az első helyen, ahol jelen valék, az őrsereg részéről Liptay Dienes tartá, mind tartalmára, mind előadására nézve engemet teljesen kielégítően. Erre Sütő lépett a erkélyre, és a haza nevében megköszöné a nyilvánított tiszteletet.

Június 25-én, vasárnap: Önkéntes ismerőseimet elkísérendő 4-kor keltem fel.

Hosszú várakozás után az őrtanya mellett, amelyben összegyűltek mintegy 269-en, végre elindultak 7 felé.

Én Liptay Dieneshez szegődtem mint akinek még egy-két jó szót kívántam mondani, és számtalan minden korú, rangú és nemű ember kíséretében, bár útközbeni pajzán viselete nem igen ínyemre volt, utamat csak egészen a városon kívül álló magányos fáig folytatám, hol végre az őket ide kísértett őrsereg is búcsút vett tőlök. Az önkéntesek részéről egy volt fiatal ügyvéd szóllott fel, az őrsereg részéről pedig egy Garas Sámuel nevezetű ügyvéd fogadá azt el.

Én is búcsúmat vevém valamint többi ismerőseimtől, úgy Liptaytól is, kivel hosszú beszélgetésbe nem bocsájtkozhatva, őt csupán arra intém, hogy énjének nemesebb részét katona életében is igyekezzék megtartani, keble lehetőleg tiszta és nemes érzelmekkel legyen telve.

Az általános búcsú után azonban még nem indultam hazafelé, de míg az önkéntesek boroztak és kenyereztek, én a Sajó hídhoz mentem, hol aztán másodszor vevém búcsúmat tőlök.

Visszajővén a városba útközben a Három Rózsa vendégfogadóba tekintettem be.

[...]

Hazajővén Markuso-vszky Jánossal egy hosszú bölcsészeti beszélgetésbe ereszkedék leginkább afelől: mint kelljen valónkat az élettel összhangzásba hozni. Szavaim e hó múlt napjai alatt naplómba is feljegyzett gondolataimat foglalák magukban.

Ebéd előtt még, már ma a kölcsönkönyvtárból vett, b. Eötvös József ezen regényét kezdém olvasni: „Magyarország 1514-ben.”

Délután, Julis iránti érzelmeimet megsemmisítendő, elszórakozás végett Marku- sovszkyval a tapolcai fürdőbe mentem. Utunk az Avason keresztül eleinte szőlőskertek között, azután a szép völgyben az időnek kellemes volta mellett kedves gyaloglás volt.

Azt csupán ezen egy eset jellemzi, hogy társam, egy az úton agyonütve elnyúlt kígyó látásán*olyannyira megijedt, hogy percekig szinte szólni sem tudott. Ez, mint mondá, nála természeti gyengeség, melynél fogva a kígyót még fojtva sem szereti látni.

A fürdőbeni lételünk, hol már egyszer 846-i júl. 11-én még Jessze nagybátyámmal voltam, részemről csupán csolnakázásból, és a fürdő körüli járkálásból állott.

5 órakor visszafelé vettük utunkat, hasonlóan az Avason keresztül, hanem más irányban, mivel az a Csabai útra vezetett.

Jelenleg e kirándulás által, bár — kivévén társamat, kivel igen confidenter elbeszélge- ték, — seiikivel sem mulatám magam, mégis igen kedvem szerint töltém el időmet, s az elszórakozást is megnyerém. [. ..]

Június 30-án, pénteken: Reggel a szabónál, s Eötvös regényének II. kötete miatt a könyvkereskedésben (Heilprin Mihály) megfordulván, Radimoy kereskedésében Wunsch, Terrykuczer [urakkal] és Jessze nagybátyámmal találkoztam össze. [...]

Délután Fűrész Soma látogatott meg. Többi között az emléklapokról folyt beszélgetés közben megemlítvén neki, hogy kevés szebb emléklapot kaptam, mint egy nőtől (Palanszky Lottitól) — melyen ezen emlékezetes mondás áll: Boldog, ki szív és ész javalla38