Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója
tin futja az életpályát —, megmutatám neki néhány emléklapjaimat, kivéve emlékkönyvemet is. Fűrész elmenetele után Eötvös regényét olvasám, vacsora után pedig sétáltam, persze, mint közönségesen, csak a városban. Július elsején, szombaton: Reggel korán felkelvén, Eötvös regényét olvasám, ezután pedig a városon kívül, a völgyben a Kötörésig, visszafelé a parton tevém kellemes sétámat. Az idő tiszta volt, s előttem a két domb közé regényesen helyezett és sok fáktól zöldellő Miskolc szélesedett el, hozzá a távol térség egy részét tüntetvén fel. Gondolataim múlt és e heti napjaimra terjedtek, és e mellett azt vevém észre, hogy mily érzelemzajosak voltak a múlt hetiek, úgy az ehetieket az azokban kivivott tisztább eszmékbeni megállapodás jellemzi leginkább. Visszajövetkor, valamint délután egy ideig Eötvös regényét olvasám. Ezután a hó 27-én megkezdett levélrendezési munkámat folytatám és végezém el. Este felé a város keleti utcáinak egy részét járám be. [...] Július 4-én, kedden: Délután is lemenvén a csizmámat varró Markusovszkyhoz, környezett az álom, míg végre kiszabadítám magamat, s a múlt napokat nagyjából feljegyezvén, Fűrésszel volt összejöttem után, vele felszólítására a Csabán lakó Bodor Károly volt jogász oskolatársunk látogatására mentem. Ő Pesten van, s így otthon csupán 17—18 éves csinos, kissé igenis háziasán öltözött nőtestvérét Teresát találtuk. így vele beszélgeténk, és tekintettük meg kertjüket, hova nem sokára Gábor nevű (káplán) bátyja is érkezett, míg végre egy órai itteni mulatás után a nőtől, fájdalom, előttem nem igen nagy érdekkel bírt virágokkal is megajándékoztatva, visszaballagánk. Hazajővén vacsoráltam, vacsora után pedig álmosságom miatt nemsokára lefekvék. [...] Július 5-én, szerdán: Alkonyaikor sétálni mentem. Útközben a Mindszenti utcán egy engem utolért, eddig csak látás szerinti ösmerő- sömtől, Heilprin Izsáktól (izraelita, a könyvkereskedő testvére s segédje) megszólíttatván, időmet társaságában igen kedvem szerint eltöltve, sétámat vele tevém. Beszélgetésünk eleinte országlászati tárgyakról folyt, miközben őt a legszabadabb elvűnek lenni ösmerém; később személyét és családját közelebb érdeklőkre ment által a beszéd, s emellett említé bátyjának tudományos műveltségét, s hogy azáltal mint zsidó a közjónak mégsem használhat kívánsága szerint; végre a zsidók honunkbani emancipációja hozatott fel általam és erre mondá, hogy a késlekedésnek nincs helye, mert mennél hamarább teljesítjük az igazat, mennél hamarább és inkább méltatjuk az embernek született jogait, annál jobb, — habár az egynéhány ezerre károsnak is mutatkoznék. 10 felé volt az idő, amint különféle tárgyakról folyt érdekes beszélgetésünket — mely által úgy látszik, mintha megkedveltük volna egymást — félbeszakítva, búcsút ve- vénk egymástól és lakásinkra indultunk. [...] Július 6-án, csütörtökön: Reggel dolog nélküli időzés után míg szobámat kisöpörték, Fűrészt látogatám meg, ezután pedig a magánjogot vevém elő. A magánjognak eleget téve, az Avas alatt és a Mindszenti utcán tevém sétámat, honnan hazajővén Eötvös regényét vevém elő. Alig tudám ezt olvasni, egyszerre szobám ajtaján kopogtatnak. Az ajtó nyílik és szobámba, nem kis csudálkozásomra, Vörös Istvánná (mézeskalácsosné) lép be egy más 39
