Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója

egy mindennapias asszony állott elő. Szomorú és leverő tapasztalás! Nem akarom én itten ezzel Johannát jellemezni, mivel őt nem ismervén, azt nem is tehetem; csupán iránta azelőtt volt és jelenlegi való érzelmeimet akarám itten tolmácsolni. [...]

Június 23-án, pénteken: Reggel egy boltban, a szabónál és Leskónál történt megfordultam után a cukrász előtt Bódi Zsigával, Liptay Dienessel és a két Abonyival (rimaszombati, önkényteseknek állott ismerőseim) összejővén, a délelőtt egy részét ugyanott ülve, beszélgetéssel velők töltém.

Hazajöttemkor ebédig a „Stunden der Andacht”-ból ezen két cikket olvasám el: „Weltentsagung” és „Bestimmung des Menschen”. Délután a .Millionär” című novellát kezdém olvasni, elálmosodásom miatt azonban nem sokáig folytatva.

így az itteni egyetlen nyilvános és szebb, legfeljebb csak házi kertecskének nevezhető Fábry-féle kertbe tevém sétámat, onnan pedig — közben a serházba is betekintve — egészen a Csaba felett Tapolcára vezető útig.

Estve felé visszaérvén a városba, az őrtanya előtt táncolt önkénteseket szemléiéin. Ezalatt Liptay Dienes lépett hozzám. Beszélgetésünk, a Fő utcán fel s alá járva, nemsokára azon tárgyra ment által: miért lett önkéntessé? Több viszonylagos, többi között saját szerelmemrőli általános nyilatkozatok, és annak általa történt elbeszélése után: micsoda viszonyban állott és micsoda viszontagságai voltak egy rimaszombati, Vermecz Zsáni nevű fiatal csinos nővel, nyilvánítá, hogy jelenlegi önkéntességének egyedüli és legnagyobb oka a desperált szerelem.

Én — mint neki is nyilatkozók, — nagyon sajnálom a fiút, ki valamint derék testalkattal, úgy kitűnő lelki tehetségekkel bírván, jelenleg, szerencsétlen érzelmeitől elragadtatva, életét egy borzasztó mámorban igyekszik mennél hamarább elélni, — egy kínteljes mámorban, melyet a részegség és a kéjhölgyek nyújtanak.

Ily kebleket a helyes útra visszatéríteni egyike a legnehezebb feladatoknak; a legnehezebbeknek azért, mert maga a jobbulás reménysége is elenyészett azokból.

Ezért is törekvék mindenképpen meggyőződtetni őt afelől, hogy régi helyes állapotját még mindig visszanyerheti, és kérém, hogy annak Visszanyerésére valamint igyekezzék minden régi viszonyára való emlékezéstől, annál inkább annak felelevenítéséről lemondani, — hanem ellenben tisztább és nemesebb érzelmeit annál jobban meghonosítani lelkében. Lesz-e szavaimnak kívánatos gyümölcse, nagyon kétséges.

Liptaytól búcsút véve, hazajöttem vacsorálni, a háziakkal volt beszélgetésem után pedig már mintegy 9 felé ismét sétálni mentem.

Június 24-én, szombaton: Bolhacsípések miatt nyugtalan éj után későn felkelvén, a „Millionár”-t olvasám, azután pedig a hegedűn mulatám magam és a múlt napokat jegy- zém fel nagyjából.

Délután e hó 20-a alatt naplómban láthatókkal eltelve és azokról bölcselkedve, azt jegyzém abba.

Közben Fűrész Samu, csak ösmerős, volt jogásztársam, jelenleg teológus látogatott meg. Beszélgetésünk jelen körülményeinkrőli viszonylagos tudósítások után a teológiáról, a papi pályáról és némely dogmákról és Hunfalvy Pál, volt tanítónk jelleméről folyt, mely utóbbiban társam nem a kellő tisztaságot gondolja feltalálni, miután az ez évben a gazdagabbaknak jobb classificatiot adott, mint a szegényebb sorsúaknak.

Estve sétámban ismét összejöttem Fűrésszel. Beszélgetésünk tárgya most a venerea volt, mert ő szegény maga is abban szenved jelenleg. Azonban ezt nem sokáig folytathattuk, mert egy ösmerősünkkel összejővén, egy fáklyás zenét mentünk hallgatni.

37