Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében

A kisközségi munkástanács-választó gyűléseken, illetve alakuló gyűléseken sok helyen különböző követeléseket is elfogadtak. E követelések a „nagypolitikai” kérdéseket általában meglehetősen lakonikusan érintették: „A Borsod megyei Munkástanács 21 pontjában (ez feltehetően a DIMÁVAG kiáltvány — K. L.) foglalt határozatával egyetértünk, és mi Damak község dolgozói követeljük minél előbbi megvalósítását.”159 A sajóbábonyi falugyűlés egyhangúan kifejtette, hogy „egyetért Borsod megye dolgozóinak és az NME ifjúságának és az LKM dolgozóinak követeléseivel, azzal magát azonosítja és támogatja”.160 A „nagypolitikai” kérdések érintőleges megemlítése után a falusi követelések általában kifejezetten gazdasági kérdésekre koncentráltak. E tekintetben a damaki követelések tekinthetők tipikusnak: „a munkástanács a dolgozókkal együtt arra az álláspontra helyezkedett, hogy sztrájkot nem kezd, mert a sürgős őszi munka megkezdését tartja szem előtt, hogy a jövő évi kenyér biztosítva legyen.” Követelték az 1951-es tagosítás felülvizsgálását és eltörlését, a jogtalanul elvett ingó és ingatlan visszaszolgáltatását volt tulajdonosainak, a beszolgáltatás és az adó „helytelen rendszerének” felülvizsgálását, a kötelező biztosítás és a zsírdézsma eltörlését.161

Ezen követelések, amelyek egyes községekben kiegészítődtek a szabad vallásgyakorlásra vonatkozó pontokkal, nagyon világosan dokumentálták a megye parasztságának álláspontját, már akkor egyértelművé tették, hogy a parasztságnak nem a szocialista rendszerrel, hanem főként gazdasági hibákkal szemben voltak fenntartásai.

Október 26—27-e fordulatot jelentett a megyében t lejátszódó ellenforradalmi események történetében. A kulcsfontosságú területeken a proletárdiktatúra helyi szerveit, intézményeit szétverték. A törvényes tanácsok helyét a rendkívüli gyorsasággal megalakuló területi munkástanácsok vették át, s a munkástanácsok kizárólagossága — amelyben alapvető szerepet játszott, hogy ezek a megyei munkástanács kezdeményezésére és inspi- rálására jöttek létre — az ellenforradalom első szakaszának fontos sajátossága volt Borsod megyében, olyan jellegzetesség, amelynek ideológiai-politikai következményei a későbbiekben éreztették hatásukat.

A területi munkástanács-rendszer korai kialakulásában alapvetően három tényező játszott szerepet. Az első, hogy a miskolci gyilkosságok nemcsak Miskolcon, hanem me- gyeszerte megingatták a proletárdiktatúra helyi államhatalmi szerveinek — a tanácsoknak és a rendőri egységeknek — a helyzetét. Másodsorban — ezt a helyzetet kihasználva — az első megyei munkástanács emberei (részben a munkástanács megbízottjai, részben pedig a Diákparlament képviselői) járták a megye falvait és szervezték a területi munkástanácsokat. (Tevékenységük politikai jellegét az adta meg, hogy a szervező tevékenységet a DIMÁVAG és az egyetem követelései alapján folytatták, gyakorlatilag tehát a területi munkástanácsokat is törekedtek revizionista bázisokká alakítani, a jelek szerint váltakozó sikerrel.)

A harmadik tényező, amely rendkívül feltűnő sok területi munkástanács megalakulásánál, a megye falvait járó fegyveres csoportok romboló-szervező tevékenysége. E csoportok megjelenése — miként az előzőekben láttuk — sok helyütt volt elindítója az ellenforradalmi zavargásoknak és az azokat követő munkástanács-választásnak. Kilétüket nagyon nehéz meghatározni. A forrásokban általában „egy idegen fegyveres csoport” megjelöléssel szerepelnek, és nem véletlenül, valóban idegenek voltak. Bár sok ilyen megyét járó fegyveres csoport volt, tevékenységük mégis — és ez nem véletlen — meglepően azonos vonásokat mutatott: általában meggyalázták a szocializmus és a Népköztársaság szimbólumait, majd lefegyverezték a rendőrséget, a rendőrségtől megszerzett fegyvereket pedig vagy magukkal vitték, vagy ha volt kinek, kiosztották. A fegyveres csoportok megjelenése a miskolci rendőrség elfoglalása után vált általánossá. Egy részük nyilvánvalóan a

18 Levéltári Évkönyv I.

273