Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
börtönökből kiszabadult politikai és köztörvényes bűnözőkből állott. Putnokon például október 26-án éjjel egy 8—10 fős csoport lefegyverezte a pénzügyőrséget, a járási börtön őreit, valamint a keleméri határőr őrsöt. Október 27-én délben ugyanez a csoport ki akarta rabolni a Nemzeti Bank putnoki fiókját, ahol is végül lefegyverezték őket.162 E fegyveres csoportok másik rétege a szocialista rend illegálisan megszervezett tudatos ellenségei közül került ki. Az államvédelmi szervek több illegális csoportot felszámoltak. Az is kétségtelen azonban, hogy e csoportok egy része meg tudta őrizni magát, nagyon tudatosan irányítva a „spontán tömegmozgalmakat”. A megyében kialakult területi munkástanácsi rendszer alapvető jellemzője volt az elmondottakon túl az is, hogy valamennyi területi munkástanács — és jó néhány üzemi munkástanács is — létrehozta saját fegyveres testületét. E testületek létrehozásában kétségkívül szerepet játszott a megbomlott közbiztonság, a bűnözők kiszabadulása és a rendőrség szétesése. Tagjaik között azért akadtak jószerével olyanok is, akik valóban a rendet és az elemi közbiztonságot akarva fogtak fegyvert és léptek be a nemzetőrségbe. Alapfunkciójukat tekintve azonban a munkástanácsok irányítása alatt álló nemzetőrségek a munkástanácsok hatalmát biztosító-fenntartó fegyveres bázisok voltak — s tevékenységük jellege a munkástanácsok tevékenységének függvénye volt. A területi munkástanácsok egyértelműen antidemokratikus, ellenforradalmi testületek voltak. Antidemokratizmusuk nem is elsősorban létrejöttük körülményeiben jutott kifejezésre (általában ugyanis — mint láttuk — egy szűk csoport választotta meg őket, vagy minősítette magát munkástanácsnak), hanem abban a tényben nyilvánult meg, hogy tevékenységük objektíve — közvetve vagy közvetlenül — a dolgozó osztályok alapvető érdekei ellen irányult, egyes jóindulatú tagjaik szándékaitól teljesen függetlenül is. E testületek szórványos és átmeneti kivételektől eltekintve, a törvényesen megválasztott tanácsok helyett jöttek létre október 26—27-én, és még akkor sem tekinthetők a proletárdiktatúra szerveinek, ha esetenként részt vettek benne az MDP tagjai is. A munkástanács elnevezés pedig nem feledtetheti azt a szintén nagyon lényeges körülményt, hogy a területi munkástanácsokban kivétel nélkül egy értelmiségi—alkalmazotti—kispolgári blokk játszotta az irányító szerepet. [1] „A . . . DISZ-ben is igen nagy viták voltak. A DÍSZ új módon akart dolgozni, mert a régi módszerek semmi eredményt nem hoztak. Hol az egyik, hol a másik ifjúsági vezető' szobájában gyűltek össze esténként, ahogy magunk között neveztük, paláverekre. Ezeken a vitákon a filozófiai kérdésektől kezdve a legapróbb egyetemi problémákig minden napirendre került. Állandóan figyelemmel kísértük a Petőfi-köri vitákat . . . Tarthatatlannak tartottuk az egyetem állami vezetésének módszereit, bíráló cikkeket írtunk az újságba, a faliújságokra, nagyobb beleszólást követeltünk a hallgatókat érintő kérdésekbe” — írta visszaemlékezésében Dobi Imre. (MPB Arch. Gyűjtemény. Dobi Imre: Feljegyzések az októberi eseményekről.) JEGYZETEK A jegyzetben használt rövidítések MB MIB MPB Arch. MPB MPVB MTVB NME PI Arch. BAZm LT — a B.-A.-Z. megyei Bíróság irattára — az MSZMP B.-A.-Z. megyei Ideiglenes Intézőbizottsága — az MSZMP B.-A.-Z. megyei Bizottságának Archívuma — az MSZMP B.-A.-Z. megyei Bizottsága — az MSZMP B.-A.-Z. megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága — a B.-A.-Z. megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága — Nehézipari Műszaki Egyetem — az MSZMP Párttörténeti Intézetének Archívuma — B.-A.-Z. megyei Levéltár 274
