Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
letekről leverték a vörös csillagokat, behatoltak a pártbizottság és a rendőrség épületeibe, vörös zászlókat hoztak ki onnan, melyeket elégettek, majd mindezek koronájaként ledön- tötték a szovjet emlékművet.12 8 A tüntetéssel egyidőben — feltételezhetően a miskolci események és a megyei munkás- tanács sztrájkhatározatának következtében — leálltak az Ózdi Kohászati Üzemek egyes egységei. Este 11 órakor a megyei pártbizottságtól kapott utasításra megválasztották a gyár első nagyüzemi munkástanácsát. A munkástanács megalakulásakor az éjszakai műszak 4—500 dolgozója volt jelen, a városi pártszervek, az üzemvezetés, valamint az Észak - Magyarország egy munkatársának jelenlétében s elnökeletével került rá sor. Az első munkástanácsnak tagja volt a gyár igazgatója, főmérnöke, a nagyüzemi pártbizottság titkára, az üb elnöke, s elnökének Horváth Károly gyárigazgatót választották meg. A munkástanács megalakulása után megtárgyalta a DIMÁVAG 21 pontját, kiegészítette azt néhány sajátos ózdi követeléssel, majd állást foglalt a sztrájkhoz való csatlakozás mellett, utasítva az igazgatót, hogy szervezze meg az üzem tervszerű leállását. Mivel a mintegy 120 tagú munkástanács tagjainak zöme az éjszakai műszakosokból került ki, úgy döntöttek, hogy 26-án reggel kiegészítik magukat a nappali műszakok személyzetével. Jelenlegi ismereteink szerint ez volt a megye legrövidebb életű munkástanácsa: 25-én 23 órától 26-án 8 óráig egzisztált. Október 26-án reggel a gyár már nem termelt. A délelőttös műszakra jövő dolgozók tudomást szereztek a munkástanács megalakulásáról, s a hírek hatására a régi kaszinó előtti ledöntött szovjet emlékműnél csoportosulás keletkezett. A csoportosulás láttán megjelentek az éjjel megválasztott munkástanács vezetői, hogy az összeverődött tömeggel ismertessék a munkástanács megalakulását.12 9 A tömeg — köztük az ózdi gyár sok ingázó, kétlaki munkása — üvöltve követelte a gazdasági és pártvezetők eltávolítását a munkástanácsból, s helyükre olyan személyeket (Antalköz Józsefet, K. J.-t, B. A.-t) javasoltak, akiket koholt vádak alapján korábban bebörtönöztek, s ezekben a hetekben rehabilitálták, Antalközt, K. J.-t és B. A.-t küldöttségek keresték fel, s a gyűlésre hívták őket. Mindhárman igyekeztek a hangulatot csillapítani. Antalköz miután fellépett az emelvényre, tapsot kapott, majd bejelentette, hogy ő kommunistának érzi magát és a sztrájk ellen van, s ha így megfelel, akkor vállalja az elnökséget. A tömeg egy része_ erre ellene kezdett tüntetni. Antalköz el akart távozni, mire a tömeg másik része — vagy talán ugyanazok, akik az előbb ellene léptek fel — mellette rendezett tüntetést, amelynek hatására Antalköz József végül elvállalta a munkástanács vezetését.130 A gyár és a munkástanács vezetőinek mindössze annyit sikerült elérniük, hogy az általános sztrájkra uszítókkal szemben elfogadtassák a villamosenergia-termeléshez és a város vízellátásának biztosításához szükséges két kohó folyamatos üzemeltetését. A nagygyűlés után az ózdi vezetők megkísérelték egy hosszú tüntető menettel kifárasztani az összeverődött tömeget, nehogy ismét valamilyen rombolásra kerüljön sor. A tüntető tömegből azonban, amelynek élén a gyári fúvószenekar haladt, ismét csoportok váltak ki, amelyek meggyalázták a szocializmus és a Népköztársaság szimbólumait.131 Ezalatt az új munkástanács visszavonult a kultúrotthonba, ahol részben a reggeli gyűlésen a tömegből bekiabált személyekkel, részben pedig a nappali műszak képviselőivel kiegészítette önmagát. E „kibővített” munkástanácsban a reggeli gyűlés eredményeként már nem volt ott az üzem igazgatója, a nagyüzemi pártbizottság titkára és az üzemi bizottság elnöke. A munkástanács új elnöke Antalköz József lett, a testület más funkcióit nem osztották szét. A tüntetés utáni órákban részeg középiskolás gyerekekből, ipari tanulókból különböző csoportok verődtek össze Ózd utcáin, amelyek Budapestre akartak menni.132 Ezzel 265
