Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
egyidőben fiatalokból különböző csoportok alakultak, kifejezetten fegyverszerzési célzattal. Az ellenforradalom uszítása, a nemzeti szabadságharcról s a hős felkelőkről hangoztatott szólamok sok ózdi munkás- és tanulófiatalt megzavartak, megtévesztettek. Ezek részben a rendőrségtől követeltek fegyvert, részben pedig egyéb úton szereztek különféle fegyveres testületektől. A miskolci rendőrség ostromának megyére gyakorolt hatása ugyanis többek között abban is jelentkezett — kapcsolódott ez az országos irányítás teljes bizonytalanságához és hiányához, valamint ahhoz, hogy a különféle rendőrőrsök azt az utasítást kapták felettes szerveiktől, kerüljék az összetűzéseket133 —, hogy október 26—27-től a megyében levő rendőri erők megszűntek fegyveres testületként funkcionálni, és csak a meglehetősen véletlenszerű alkalomtól függött, hogy melyik ellenforradalmi csoport, vagy nemzetőrség szerezte meg fegyvereiket. Október 27. után tudomásunk szerint a megye egyetlen rendőri egysége sem tanúsított ellenállást a lefegyverzésre irányuló akciókkal szemben. Október 26—27-én sok fegyver került részben iskolások, részben pedig különféle lumpen elemek kezébe Ózdon. Ismertté váltak a miskolci események is. Ezen a helyzeten kívánt változtatni a nagyüzemi munkástanács, amikor október 27-én elhatározta, hogy tartalékos tisztekből, katonaviselt munkásokból mintegy 150 főre tervezett munkásőrséget alakít. A munkásőrség irányítására P. D. vezetésével katonai tanácsot hívtak életre.134 P. D. tárgyalásokat folytatott a rendőrkapitányság parancsnokával és megállapodás született, hogy a rendőrök és a nemzetőrök együtt teljesítenek szolgálatot. 27-én megjelentek Ózd utcáin az első vegyes járőrök. Ugyanezen a napon P. D. egy határőrtiszt kíséretében átment Csehszlovákiába, hogy a határ biztosításáról tárgyaljon az illetékes csehszlovák szervekkel. Mindkettőjüket letartóztatták tiltott határátlépés miatt.13 5 Borsodban tehát igen korán, október 25—26-án létrejöttek az üzemi munkástanácsok. Ezek a munkástanácsok kivétel nélkül csatlakoztak az első megyei munkástanács sztrájkfelhívásához, ahhoz a felhíváshoz, mely október 25-én a DIMÁVAG-ból kiinduló tüntetés pillanatában fogant. Budapesten az üzemi munkáskollektívák napokon keresztül védték a gyárakat a különböző ellenforradalmi fegyveres csoportok kívülről jövő támadásaival szemben. Borsodban 25-én az ellenállás összeroppant, még ahol a legerősebb volt, az LKM-ben is. A kívülről behatolt csoportok szét tudták verni a dolgozni akaró munkásokat, mivel hiányzott a határozott vezetés. A DIMÁVAG-beli revizionista csoport által meghirdetett sztrájknak hallatlanul demoralizáló hatása volt. Ezáltal a munkabeszüntetés ugyanis formálisan olyan jelleget kapott, mintha ez valóban a munkásság érdekében, a munkásság követeléseiért folyna. Ebbe az irányba befolyásolta a közhangulatot, hogy az esetek zömében nem az üzemekbe behatoló külső fegyveres csoportok, vagy az egyes üzemekben meglevő — többnyire kétes, tekintély nélküli elemekből álló — nagyhangú, „ellenzéki” csoportok kényszerítették ki az általános sztrájkot, hanem az első megyei munkástanács hirdette meg azt, a megye legnagyobb forradalmi hagyományokkal rendelkező üzeme által megfogalmazott követelések teljesítésének kierőszakolása érdekében. így a borsodi revizionista csoportoknak sikerült elérni, hogy a munkásmozgalom által kialakított harci formákat felhasználják a munkásosztály politikai és gazdasági pozíciói lebontására s a minden munkás által mélységesen megvetett sztrájktörő bélyeget süssék rá a dolgozni akaró munkásokra. A revizionisták ez irányú tevékenységének hatékonyságát segítette az F. R. által képviselt és szuggerált koncepció, amely szerint a kommunistáknak el kell fogadni a különböző követeléseket, minden fenntartás nélkül engedni kell a nyomásnak, hogy az 266
