Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
Az október 26-i helyzet másik rendkívül fontos eleme volt, hogy előző nap egy fegyveres munkaszolgálatos katonai alakulat állt az ellenforradalom oldalára — pontosabban élére - Mezőkövesden, s közülük többen csatlakoztak ahhoz a csoporthoz is, mely Miskolcról Budapestre tartott. Ebben a helyzetben fokozták aktivitásukat az ellenforradalom szélsőjobb-szárnyának illegális szervező központjai. Az események elemzése során egyértelműen megállapítható, hogy több titkos ellenforradalmi „vezérkar” működött a megyében, melyek részben a magyar fasizmushoz, részben pedig a vezető kapitalista hatalmakhoz kötődtek. Tagjaik közül kerültek ki azok a források által „idegennek” nevezett elemek, akik október 26-án hajnalban sorra járták a megye üzemeit, különféle valótlanságok, rémhírek terjesztésével szították a közhangulatot, vagy telefonon keresztül leadott dezinformációkkal szervezték a tömegmegmozdulásokat. E csoportok — mint szervezett egységek — mindvégig megőrizték illegalitásukat, tagjaik azonban nagyon is benne voltak az események forgatagában.8 7 Miskolcon október 26-án a hajnali órákban azt a hírt terjesztették, hogy letartóztattak és kivégeztek 30—40 egyetemistát. Vidéken pedig azzal léptek fel ügynökeik, hogy Miskolcon az oroszok és az államvédelmi egységek ártatlan diákokat, munkásokat gyilkolnak halomra.88 A letartóztatásokról terjesztett híreket Miskolcon megerősítették azok a fiatalok, akiket a rendőrség szabadon engedett az éjszakai órákban. E hír hallatára reggel 8 óra körül a Széchenyi utcán, a Déryné Színház környékén mintegy 2000 fős — a miskolci belváros szociális struktúráját tükröző — tömeg gyűlt össze, mely a miskolci rendőrkapitányság Rudas László utcai épülete elé vonult, hogy a letartóztatott diákok szabadon bocsátását követelje. A miskolci kapitányságon nem tudtak az éjszaka lezajlott eseményekről. Az ügyeletes parancsnok közölte az összeverődött tömeggel, hogy az épületben nincsenek letartóztatottak, ezt azonban nem hitték el, s egy öttagú bizottságot „választottak”, mely átvizsgálta az épületet. E bizottság jelentését sem fogadták el. A huzakodás közben vetették fel a rendőrség tagjai, hogy a letartóztatott személyek bizonyára a megyei főosztály épületében vannak.89 A tömeg 9 óra körül érkezett meg a megyei főosztály épülete elé. Ekkor már csatlakoztak hozzá a különböző üzemi munkástanácstagok, de jelen volt több pártfunkcionárius, s a tüntetők lecsillapítására kiküldött megyei, városi vezető is90 A védelem parancsnoka a megyei pártbizottság egyik titkárától megkapta az adott helyzetben egyetlen lehetséges utasítást: az épületet meg kell védeni.91 Péntek volt, 26-a, a Béke téren, ahol a tömeg átvonult, éppen heti piac. A tüntetők megszaporodtak a környező községekből bejött parasztokkal, kofákkal és sok-sok kíváncsiskodóval. Az épület előtt zajongva kezdték követelni a letartóztatottak szabadon bocsátását. A főosztály parancsnoka az épületben fogva tartott személyeket — az összeütközést elkerülendő — kiengedte. Közöttük nem volt sem középiskolás diák, sem pedig egyetemi hallgató. A főosztály vezetőjének a foglyok szabadon bocsátására vonatkozó bejelentését az általános ordítás miatt csak kevesen hallották. Az épületbe ezalatt több munkástanács-küldöttet bebocsátottak, s felszólították őket, hogy vizsgálják át az objektumot. Ez meg is történt. A letartóztatott 4—5 fiatal kiengedése hatástalan maradt, a tömegben elvegyült provokátorok üvöltöttek, hogy azért nem tudják a letartóztatott 30—40 embert kiengedni, mert a többit az ávósok már felakasztották és a pincébe, a szén alá rejtették. A rendőrség vezetője ezt követően kiengedte az utolsó és egyetlen köztörvényes őrizetest is a fogdából, ami szintén hatástalan maradt. A munkástanácstagjai is hasztalan próbálták csillapítani a mindinkább megvaduló csőcseléket. 255
